Az illúzió megteremtéséhez a kutatók CCTV kamerákat rögzítettek egy férfi próbababa fejére, majd a kamerák kimenő képét az alany szemei elé helyezett, két apró képernyőre továbbították. Amikor mind a baba, mind az alany feje lefelé nézett, az alany a baba testét látta ott, ahol normálisan sajátját kellett volna látnia. Amikor mind az önkéntes, mind a baba hasát egyidejűleg megsimogatták, az alany azt látta, hogy a baba hasát simogatják, miközben érezte a megfelelő érzetet saját hasán is. Körülbelül két perc után az önkéntesekben kialakult az erős érzet, hogy a baba teste tulajdonképpen sajátjuk.

Henrik Ehrsson a kutatás vezetője elmondta, "mindez azt mutatja, milyen könnyen meg lehet változtatni az agy érzékelését a fizikai testről. Az érzékelési benyomások manipulálásával nem csak azt lehet elhitetni az emberrel, hogy kilépett testéből, de azt is, hogy más testbe került".

A kutatók ezt követően egy másik ember fejére is kamerát helyeztek annak érdekében, hogy teszteljék, az alanyok képesek-e más ember testét sajátjukként tekinteni. Amikor a két embert úgy fordult, hogy kezet tudjon rázni, az alany a kamerát viselő ember testét érzékelte sajátjaként, így az volt a benyomása, hogy saját magával ráz kezet.

Az illúzió erejét tovább demonstrálta, amikor a kutatók kést tartottak a kameraviselő karjához. Az alany bőre elektromos ellenállásának mérésével észlelni tudták, ha az alany érzelmei felkavarodtak, ami azt mutatta, hogy az alany saját testére nézve érzékeli fenyegetésként a kést. Bár az illúzió akkor is megmaradt, amikor az alany más nemű volt, mint a kamera viselője, a kutatók nem tudták becsapni az alanyokat, hogy olyan tárgyakkal azonosítsák magukat, mint az asztal vagy a doboz.

Kynan Eng ideginformatikával foglalkozó kutató elmondta, azt gyanítja, hogy megfelelő típusú és idejű stimuláció után az emberek "mérhető tulajdonosi választ generálnak bármilyen virtuális vagy valós tárgyra, mind például egy gyakran használt eszközre". "A kutatás és a kapcsolódó munka potenciális alkalmazása felöleli a pszichológiai testkép zavarokat – mint az anorexiát - , és a szélütést követő rehabilitációt" – mondja Eng, aki nemrég fedezte fel, lehetséges arra ösztönözni az ember agyát, hogy ideiglenesen beillesszen saját testképébe egy virtuális végtagot.