Kiss László az EGFSZ megbízott elnöke a Hírextra megkeresésére elmondta, az 1179 dolgozó mellet további 400 dolgozójától válik meg az esztergomi Suzuki gyár. Mint mondta, ők főként próbaidősek és külső cégesek, de ugyanúgy fizetést kapnak a gyártól, és ugyanúgy ebből a munkából élnek, mint a többiek. Ez azért is furcsa, mert Kiss elmondása szerint ígéret volt a vezetéstől arra, hogy az 1179 fős leépítés után nem lesz további.

A kirúgott dolgozók miatti műszakváltozás ma lép életbe a gyárban. Eddig reggel 6 órától tartott a munkaidő délután 5-ig, majd két óra karbantartási szünet után este 7-től reggel 6-ig jött a következő műszak. Ez most úgy változik, hogy 6-tól 14:50-ig tart a délelőttös, majd 14:55-től 23:45-ig a délutános. Rengeteget könyörögtünk a vezetésnek, hogy ez így legyen – vallja be a szakszervezeti vezető – most úgy tűnik, egy gazdasági válság kellett hozzá, hogy bevezessék.

Még a cipő árát is

A Hírextra információi szerint a kirúgottak fizetéséből még a munkacipőjük összegét is levonták. Ezt az információt Kiss is megerősítette. A gond, hogy a cipő a védőruha része, amit nem lenne szabad kifizettetni az emberekkel, ám a cipőt a védőruhával szemben nem lehet továbbadni a következőknek, így azt hazavihetik – ha kell, ha nem.

Az étkezési jegyekkel hasonló a helyzet. Jelenleg a belépőkártyával lehet étkezni – mondja Kiss. A gyár annyira fogához veri a garast, hogy bevett gyakorlat volt a cégnél az étkezési jegyek levonása a fizetésből olyan esetben, mikor munkaszüneti napot rendeltek el. Ám munkaszüneti napon nem főz a konyha sem, tehát nincs miért lehúzni ezt az összeget.

Ez annak a fényében lehet különösen érdekes, hogy a cég honlapján még október 2-án is az volt olvasható, „a Suzuki sikeresebb, mint valaha.” Úgy tűnik, ebbe a sikerbe a hatszáz forintos étkezési jegy esetenkénti dolgozóknál hagyása már nem fér bele.

Amíg nincs jobb

Jól jellemzi a helyzetet Kiss László, aki így panaszkodik: sajnos ez a gyár olyan, hogy senki nem a nyugdíjig számol; az emberek itt úgy gondolkoznak, hogy „amíg nincs jobb, addig maradok, ha meg lesz, akkor elmegyek”.

Hozzáteszi, az étkezési jegyek kezelése nem elfogadható a szakszervezet számára sem, ám bármikor panaszkodnak ilyen esetekben a vezetőség felé, a megoldás általában csak ígéret marad. Ahogy az maradt a talpbetétek kérdése is. A napi 11 órás, egészséges talponléthez szükség volna talpbetétekre, ám ezt a Suzuki február óta ígéri… és nem teljesíti. Ezért sokan saját pénzből oldják ezt meg.

Diszkrimináció a magyarokkal szemben

Súlyosabb gond, hogy hiába magyarországi a cég, mégsem élveznek előnyt a magyar munkavállalók. Kiss János elmondta, a leépítéseknél nem azt nézték, hogy a hazai munkaerőt megtartsák a szlovákkal vagy a románnal szemben. Mikor ezt kifogásolták, az volt a válasz, hogy amikor hívták a magyar munkaerőt az nem jött, a szlovák meg az erdélyi igen. Ráadásul ennek nem az az oka, hogy ők kevesebbért dolgoznak – mondja az EGFSZ vezetője. Ezt Kiss erősen sérelmezi, hiszen mint mondja saját hazánkban ne legyünk már degradálva. Így elárulta, holnap fel fogja vetni ezt a problémáját a vezetés felé.

Az elbocsátások másik furcsasága, hogy arra sem voltak tekintettel, mióta dolgozik az ember a gyárban. Kiss szerint az sem lehetetlen, hogy valaki fél évvel a háta mögött maradhat, mások pedig másfél év munkaviszony után lesznek elküldve. „Olyan, mintha mesterségesen csináltak volna kiskaput annak, hogy sógor, koma, haver, ivócimbora, futball-társ maradjon, aki meg nem szimpatikus, az menjen” – mondja.

A kirúgott dolgozók külön végkielégítést nem kapnak. A szabályzat szerint minden három ledolgozott év után kapnak egy hónapnyi bért. Ezt megkapja, akinek jár illetve akik egyéves munkaviszony után távoznak, megkapják a 13. havi fizetést. A próbaidősök azonban semmit.