Nagyon örülünk a Suzuki gyár Magyarországra való költözésének. Nagyon szeretjük az autókat, amiket gyártanak nekünk. Nagyon szeretjük, hogy a beszállítókkal együtt több ezer családnak teremtettek munkahelyet. De azt már kevésbé szeretjük, ha a világválság álcája mögé bújva jogtalanul bocsátanak el embereket, tesznek tönkre életeket… és fenyegetnek meg dolgozókat.

A Suzuki gyárról készült anyagunk után a vállalat egy könnyed levéllel (melyet elolvashat itt) kedveskedett szerkesztőségünknek. Először ünnepi ajándéknak véltük a dolgot, ám mosolyunk - mint januári karácsonyfa ága - hamar lehervadt. A szösszenet tárgyaként „a tájékoztatás” szó volt megjelölve. Mintha csak átvették volna a média szerepét – most ők tájékoztatnak minket.



Cáfolat?

Naivan arra is gondolhattunk volna, hogy esetleg cáfolják az általuk leírt 1179 fős elbocsátás helyett leírt általunk 1600-as számot, vagy helyesbítik azt az információt, hogy a dolgozóknak, miután kirúgják őket, levonják a béréből a munkacipő összegét. Ilyen gesztus akár elvárható is lenne egy olyan helyzetben, mikor könnyed mozdulatokkal fűrészelgetik emberek jövőjét. A levél arra sem tért ki, hogyan verik a garast a fogukhoz a milliárdos profitot produkáló gyár vezetői, mikor az étkezési jegyek árát akkor is levonják a fizetésből, ha a konyha nem üzemel.

Hervadt mosolyú arcunk aztán összehúzott szemöldököt növesztett és szúrós tekintettel várta a helyesbítési kérelmet. Hogy amit leírtunk, az nem felel meg a valóságnak, ezért javítsuk, jelentessük meg satöbbi satöbbi. De nem ez állt benne. Ami viszont igen, arra először hatalmas kerek szemeket meresztve bámultunk.

Becsületsértés

A „mi autónk” drága gyártója ismeretlen tettesek ellen tesz feljelentést becsületsértés és rágalmazás miatt. Erről pedig azért tájékoztat, hogy „az esetleges későbbi cselekmények elkövetését megelőzően munkatársaik tudatosan mérlegelhessék magatartásuk következményeit.” A jogi szövegeket kevésbé értőknek lefordítva ez azt jelenti: fenyegetnek, hogy szálljunk le a sztoriról.

De nem csak a Hírextrát. A stop.hu internetes portál is lehozott egy anyagot a vállaltnál zajló dolgozói elégedetlenségről. Ők szintén megkapták a levelet. A médiát fenyegetni bizony elég nagy butaságnak tűnik. Főként úgy, hogy mindkét cikk a dolgozók információi alapján készült. Nem kitaláció, nem lejáratás, hanem vélemények összegzése.

Valami gond van

Azon meg különösen el lehet gondolkozni, hogy a két teljesen különálló szerkesztőségben elkészült anyag ilyetén való összecsengése vajon mit jelent? Nyilván azt ami: a Suzukiban a dolgozók elégedetlensége nyomán keletkezett feszültségek egyre komolyabbak, hogy ezt a gyár nem nézi jó szemmel az persze világos. Ám, hogy a sajtószabadságot egy "cégecske" olyan formában próbálja korlátozni, hogy burkolt fenyegetésekkel szeretné befogni a munkásaik és a sajtó száját, az már a demokrácia alapelveit fenyegeti.

Úgy tűnik a Suzuki magyar vezetésének kényelmesebb a látszatot megtartani, mintsem megoldani a valós problémákat. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági válság az autógyárakat nagyon keményen érinti. Nyilvánvaló, hogy e miatt a termelés csökkentése, a leépítések vagy a költségminimalizálás kényszerítő lépéseire sort kell keríteni. Ám a menedzsment viselkedése információink szerint eddig sem volt „dolgozóbarátnak” mondható. Egy ilyen kritikus helyzetben pedig a kényes ügyek kezeléséhez éppen a vállalat megértő hozzáállása lehetne példaértékű. Egyelőre a példa, amit a gyár mutat, elfogadhatatlannak tűnik.

Csúnya ügy

Egy ilyen komoly cég a dolgozóikból él. Belőlük termeli ki hatalmas profitját. Most pedig éppen őket próbálja megrendszabályozni. Azokat, akik nem látva más kiutat, a sajtó felé fordultak, hogy a széles nyilvánosság is megismerje helyzetüket. Elképzelhetjük milyen keserves, sőt mi több, kilátástalan lehet a jövőjük, ha kockáztatva saját létbiztonságukat eljutnak odáig, hogy kitálalnak a munkahelyükön folyó ügyekről.

Piszkos ez a történet akármerre is forgatjuk a szavakat. Csak remélni tudjuk, hogy a magyarországi autógyártás meghatározó szereplője a problémáit belátással, a dolgozói felé mutatott toleranciával és a sajtó bevonásával oldja meg, nem pedig sötét szobák fenyegetései vagy felháborító levelek útján.