A helyzet nem is olyan bonyolult, mint az elsőre tűnik: a Ferencváros vezetése mindössze annyit tesz, hogy szakosztályait kft.-vé alakítja át, azaz holdingként működik tovább. A gazdasági társaságokká alakított szakosztályok fölött tehát továbbra is ott leskelődne az anyaegyesület, mégis önállóan gazdálkodhatnának.

Megcsinálhatják a szerencséjüket

Az első kérdés, mely fölvetődik minden fradistában és kevésbé fradistában, hogy mi a búbánatért volt erre szükség. A válasz viszont sokkal egyszerűbb annál, minthogy feleslegesen kombinálni kezdjenek a Fradit néha okkal, sokszor azonban ok nélkül bántók. A felsővezetés (végső soron az angolok, Kevin McCabe vezetésével, még ha ők elsősorban a futballklubra koncentrálnak is) így ugyanis könnyedén beleláthat a különböző szakosztályok pénzügyeibe, és ha valami csúnyaságot talál azonnal jöhet a dádázás.

A klub ugyanis ötvenkét százalékos tulajdonrészt tudhat magáénak minden egyes szakosztályban, azaz ha kell, bármibe beleszólhat (akár a személyi kérdésekbe is). Cserébe viszont az ügyes „alosztályok” megcsinálhatják maguknak a szerencséjüket: ha tudnak, egyedül kereshetnek tehetős támogatókat, sőt akár résztulajdonosokat is.

Ami pedig az egészben a legnagyobb üzlet – a szakosztályok részéről -, hogy a Fradi még mindig támogatja őket, mint ahogyan eddig is tette. McCabe pénzéből például már eddig is költöttek hatvan milliót a különböző szakosztályokra az illetékesek, s még további pénzeket szánnak a „kicsiknek”. Úgy is mondhatjuk, a gyerekek kirepülnek a fészekből, de a mama még csomagol néhanapján rántott húst nekik.

Végre foglalkoznak az elfelejtett szakosztályokkal

Akik azért kicsik, mert ugyan már hónapok óta azt halljuk, hogy az angol befektetők pénze megmenti a csapatot, sőt építik az új stadiont és mindenképpen föl kell jutni a másodosztályból az NB I-be. Azaz sok mindenről szó volt az elmúlt időszakban a Fradinál, de a labdarúgáson kívül a többi szakosztály alig jött szóba. Ezzel a húzással azonban végre a „kicsik” helyzete is megoldódni látszik, még ha elég sok melójuk is lesz benne a szakosztályvezetéseknek.

A női kézilabda szakosztály például már túl van ezen az átalakuláson. – 2001-ben nálunk már megtörtént a változás, mert akkor mondta ki egy friss jogszabály, hogy a miénkhez hasonló kluboknak át kell alakulniuk gazdasági társasággá – tudtuk meg Maglódi Lajostól, a Ferencváros női kézilabdacsapatának szakvezetőjétől. Azaz nem is jelent olyan nagy különlegességet az ilyenfajta váltás, bár meg kell jegyezni: a kézis szakosztály lényegi működése azóta sem változott sokat.

- Egyszerű a helyzet, korábban voltak szakosztályok, amelyek nem jól gazdálkodtak, és volt, hogy a Fradi nem kapott emiatt adóigazolást, vagy inkasszózták a számláját – mondta Rieb György a sportnapilapban, s kitért arra is, hogy ezt szeretnék elkerülni a jövőben. – A klub ötvenegy-ötvenkét százalékban lenne tulajdonosa a gazdasági társaságoknak, mi végezzük majd a könyvelésüket tehát teljesen önállóan működhetnek, de kontroll alatt állnak, a klub felügyelné a helyes gazdálkodást – fejtette ki a nemrég újraválasztott klubelnök.

Homályos pont: mi lesz, ha többet akarnak?

A kulcsszó pedig itt egyértelműen a helyes gazdálkodás, persze a másik véglet sem elhanyagolandó: mi történik, ha egész egyszerűen bedől az egyik szakosztály? Pont ez a lényeg, ugyanis ha a holdinggá alakítás után történik meg ez valamelyik szakosztállyal maga a Fradi is csak részben szívja meg. Ráadásul egy csapásra bonyolulttá válik a helyzet, ha idővel az egyik szakosztályban a Fradin kívüli tulaj a többségi tulajdonra tör. Egy kft.-ben ugyanis általában az erősebb kutya esete áll fönn: a többségi tulajdonost megkerülve lényegében lehetetlen nagyobb kaliberű döntéseket hozni. Azaz minden a Fradin kell, hogy keresztülmenjen, nem véletlen tehát az ötven plusz egy kicsi százaléknyi kikötés. Rieb György elnök beismerte, hogy előfordulhat az eset, amikor az egyik cég szeretne a szakosztályban többségi tulajdonossá válni.

Rieb szerint ilyenkor következik az, hogy a Ferencváros elnöksége leül és megtárgyalja, mi legyen: adják a többséget, vagy sem. Szerintünk pedig ilyenkor pusztán csak az következik, hogy felmérik: mennyi pénzt is hajlandó a többségi tulajdonra ácsingózó fél átutalni a Fradi bankszámlájára.

Ha eleget, jöhet az átutalás és végül mindenki jól jár. Ha viszont nem, hát marad a Fradi nagy, simogató családfői keze a szakosztályon.