2020 augusztusa. Cseh Laci áll a dobogó legfelső fokán, a magyar himnusz szól a magyar olimpián. Mindenki boldog, mindenki mosolyog. A külföldi turisták áradoznak kis országunk nagy ötkarikás teljesítményéről, a perfekt rendezésről, az aktuális elnök a NOB-tól pedig cinkosan odakacsintva Orbán Viktornak – „tudom, haver, hogy ti már annak idején is bizonygattátok, hogy meg tudjátok csinálni” - szemrebbenés nélkül minden idők legjobb olimpiájának nevezi a 2020-as budapestit. Ezzel pedig nincs vége! Felbecsülhetetlen turisztikai és gazdasági fellendülést hoz ugyanis az egész ötkarikás rendezés, a külföldiek újra fölfedezik a magyar gulyás minden mást felülmúló zamatát. Az ország boldog, s gazdag, hiszen végre megrendezhettük az olimpiát. Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapest Olimpiai Bizottság (BOM) elnöke is elérzékenyülten törölgeti a szemét: hát megcsináltuk!

2008 decembere. Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke áll az újságírók előtt, s csupa minden mást felülmúló optimista hang szólal csak meg a sajtótájékoztatókon. Mindenki boldog, mindenki mosolyog. A politikusok áradoznak kis országunk nagy ötkarikás lehetőségéről, a vállalható rendezésről, az aktuális polgármester – ugyebár Demszky Gábor – pedig cinkosan odakacsintva Szalay-Berzeviczynek – „tudom, haver, hogy ti már annak idején is bizonygattátok, hogy érdemes lenne megcsinálni” – szemrebbenés nélkül gazdaságilag abszolút reálisnak nevezi a 2020-as budapesti olimpiát. Ezzel pedig nincs vége! Az ígéretek szerint ugyanis felbecsülhetetlen fellendülést hozhat az ötkarikás játékok megrendezése, a külföldiek talán ismét felfedezhetik a magyar gulyás minden mást felülmúló zamatát. Az ország végre boldog lehet, hiszen végre van esélyünk megrendezni az olimpiát. Az egyszeri magyar ember pedig elérzékenyülten törölgeti a szemét: higgye vagy sem, hogy itt még valaha olimpia lesz?

Egészen biztos ugyanis, hogy nem lesz olimpia 2020-ban Budapesten.

Nem lesz, mert tizenkét év semmire nem elég a mi kis országunkban. Nem lesz, mert ahhoz minimum még a négyes metrón felül is el kellene készülnie egy ötödik metrónak, ami ugye már önmagában is mosolyt csal az ember arcára. Nem lesz olimpia, mert ha mégis lenne, akkor utakat, közlekedést, várost kellene építenie Budapestnek, azt meg nem szeret. S azért sem lesz olimpia, mert egészen egyszerűen nem tudjuk megrendezni, meg persze azért sem lesz, mert nem adják nekünk a rendezés jogát.

A NOB-nál ugyanis tisztában vannak a fentiekkel, s mérget vennék rá, hogy a magyar aktivisták közül is néhányan. Mégis sokan akarják az olimpiai pályázatot, akarjuk, pedig nem vagyunk elegek egy rendezéshez. Mindentől függetlenül akarjuk az olimpiát, mert ugye, milyen jól hangzik akarni, meg amúgy is közelednek a választások. Akarjuk, mert az egyetemes sportértékekkel szemben álló lenne, ha nem akarnánk – akarják is sokan most: akarja mindenki az egyszeri szurkolótól kezdve a komoly (?) politikusig. S ami az egészben a legszörnyűbb: az is akarja, aki pontosan tudja, hogy az égvilágon semmi, de semmi esélyünk úgy megrendezni a 2020-as játékokat, hogy abba ne rokkanjon bele az ország.

Hiszen már az angolok is visszakoznának, ha tehetnék, a gazdasági válság ugyanis keresztülhúzza a londoni játékok szervezőinek reményeit. Azaz nem biztos, hogy annyi és olyan nyereségük lesz a rendezésen, mint amennyire a kandidáláskor számítottak.

Nincs azonban szükség pánikra, nem fogunk ugyanis 2020-ban olimpiát rendezni.

Nem kell ahhoz gazdasági szakembernek lenni, hogy tudjuk: ha Magyarország nem készül föl tökéletesen gazdaságilag a rendezésre, akár bele is rokkanhat. Vagyis dehogy is! Az épeszű nemzetközi sportvezetők ugyanis akkor sem fogják Budapestnek adni a rendezést, ha több száz milliárddal többet garantálna az egészre, mint amennyi feltétlenül szükséges. Akkor sem döntenének úgy, hogy mi rendezzünk, ha a garanciák garanciáját tennénk le az asztalra a széleskörű politikai és társadalmi összefogásnak hála.

Magyarország ugyanis egészen egyszerűen nem alkalmas egy 2020-as olimpia megrendezésére. S nem elsősorban gazdaságilag, hanem ideológiailag. Legalábbis még nem.

Mondom, nem rajtunk múlik. Pusztán azon, hogy magyarok vagyunk.