Mindez szép és jó is volt, csak a családom hiányzott nagyon.

Különösen karácsonykor – azt hiszem, ez különösebb magyarázatra nem szorul. Szerencsére jó társaságba kerültem, nem én voltam az egyedüli magyar, a hangulat is jó volt – de érezhetően mindenki kicsit szomorkásabb lett a karácsony közeledtével. Nem nagyon tudtuk megengedni magunknak az utazgatást, csak az ajándékokat tudtuk magunk helyett hazaküldeni. Az azért nem ugyanaz: más remélni, hogy örülnek odahaza, és más látni az örömöt.

Ahogy egyszer-kétszer szóba került a téma, láttam a többieken is, hogy hasonlóan gondolkodnak: mindenkinek hiányzott a karácsony. Végül azt találtuk ki, hogy valakinél majd összejövünk szenteste, csak hogy ne legyünk egyedül. Karácsonyozni persze nem fogunk, nem kellene fájdítani a szívünket – állapodtunk meg egymással. Szigorúan csak egy közösen eltöltött este, ami véletlenül pont december huszonnegyedikére esik. Van ez így, semmi különösebbet nem kell mögé gondolni.



Aztán hogy, hogy nem: kicsit másképp alakult minden. Én úgy gondoltam, akármennyire nem karácsonyozunk, néhány fenyőágból csak nem lesz gond. Más úgy érezte, néhány gyertya sem árthat a hangulatnak. Megint másnak az jutott az eszébe, hogy süt valami kis édességet – nem nagy dolgot, de nyilván nem lehet baj abból, ha viszünk magunknak valamit. Akadt, aki úgy vélte, néhány korty forralt bortól sem lesz baja senkinek sem – hogy rövidre fogjam, messzi idegenben, távol a családjainktól egész hangulatos kis karácsonyt rittyentettünk magunknak.

És egész jó hangulatban telt el az este: ha nem is volt olyan, mintha a családunkkal lettünk volna, kicsit egymás második családjává váltunk. Jó volt azt érezni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy vannak körülöttünk, akikre számíthatunk, és akik búban-örömben osztoznak velünk.

Nem akarom fölöslegesen szaporítani a szót: azóta már hazatért mindenki, de tartjuk egymással a kapcsolatot. Ha tudunk segíteni a nyaralásnál, megtesszük, összejárunk, ha úgy alakul – nem kell különösebben szaporítani a szót: azon az estén olyan barátság született közöttünk, ami biztos, hogy nem múlik el soha.