A történet ott kezdődött, hogy egy szülő panasszal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert a gyerekét meg akarják buktatni, ugyanis túl sokat hiányzott. A helyzetből nem maradt ki Szabó ombudsman sem, aki szerint a jogbiztonságot veszélyezteti a fennálló rendszer. Szüdi János, az Oktatási és Kulturális Minisztérium közoktatási szakállamtitkára az MTI-nek azt reagálta, hogy „az első-harmadik évfolyamon a tanuló évfolyamismétlésre a törvény szövege szerint csak abban az esetben utasítható, ha a tanulmányi követelményeket az iskolákból való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni. Az államtitkár közleménye szerint mindig a nevelőtestületnek kell eldönteni, hogy ez a helyzet fennáll-e vagy sem”.

Szabó és a spanyol viasz

A helyzet tehát elvileg nem változott, hiszen mindenféleképpen a nevelőtestület dönt az évismétlésről, Szabónak tehát kár volt megszólalnia, ha már alsó tagozatban amúgy sem lehet évismétlésre kötelezni valakit kizárólag a tanulmányai miatt. Az oktatás helyzete Magyarországon nem feltétlen igényli a kísérletezgetést, a konzumidiotizmus pedig nem lesz pozitív hatással a társadalomra.

Ez azért érdekes, mert a nevelés egy szabályrendszerhez való alkalmazkodást jelent. Amit most Szabó indirekt módon „jogbizonytalan” helyzetnek titulál nem más, mint egy amúgy is megborított szabályrendszer további felrúgása, egy újfajta szocializáció előszele, ami kétséges, hogy a jövő szempontjából kifizetődő. Sejthető, aligha lesz az. Az fiatalkori oktatás ráadásul duplán fontos, hiszen akkoriban sajátítják el a gyermekek a társas kapcsolatok mibenlétének nagy részét. Nem csak a közös játékok az udvaron, de a „kellemetlen” kötelezettségek is fejlesztik a személyiséget, megtanítják a fiatalt kezelni a konfliktusokat, s tudomásul venni, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket teljesíteni kell. Ha pedig a kötelező teljesítményt nem hozza valaki, akkor annak retorziói vannak. Például az, hogy ha valaki nem tanul, akkor újra kell járni az osztályt.

A buktatásról (politikailag korrekt módon: „évfolyamismétlés”) a törvény a 71. § (1) bekezdésben úgy fogalmaz: „a tanuló az első-harmadik évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni”. Vagyis buktatni nem lehet csak azért, mert valaki nem tanul.

Szabó és az öt osztály

Ez amúgy sem más, mint az iskolai nevelés csődje, amennyiben pedig Szabó ombudsman eléri, hogy a hiányzások miatt se lehessen valakit buktatni, akkor már inkább meg kéne szüntetni a nyolc osztályos általános iskolákat, mert ekkor az első három osztály feleslegessé válik.

Lehetne a szülőket is ösztönözni arra, hogy tanítsák a gyereküket otthon írni-olvasni. Hiszen bukni otthon sem lehet, a gyerek akkor tanul, amikor jól esik neki, a közösségbe való beilleszkedésben pedig az otthoni lét is nagyjából annyiban segíti hozzá a gyereket, mint egy szabályok nélküli iskolai „oktatás”.

Idősebb fejjel a beilleszkedés már nem megy annyira egyszerűen – hangsúlyozzuk: az iskola szerepe a fiatal életében nem csak a lexikális tudásban, de a gyerek saját korlátainak megismerésében, a társadalmi normák elsajátításában (mint például a különböző kötelezettségek elfogadása) is rendkívüli fontosságú. A gyermek fejlődésével kár játszani, hiszen később (10-13 évesen) vagy nem fogja elsajátítani azokat a szocializációs mintákat, amiket 6-9 éves korban kellett volna, vagy sokkal nehezebben fogja tenni. Az, hogy ennek milyen hatása lesz a fiatal továbbtanulására, most ne taglaljuk, azonban élni lehet a gyanúperrel, hogy ez a fajta mentalitás nem fog jót tenni sem az egyébként is katasztrofális helyzetben lévő társadalmi kohéziónak, sem a bűnözésnek, sem a segélyezési kiadásoknak.

Szabó és a jogbiztonság

Ezek után tehát jöhetnek majd a sokmilliárdos kormányzati segélyek, roma és egyéb felzárkóztatási programok, a bűnözéssel szembeni kampányok és társaik, pedig lehet, hogy csupán az oktatási körülményeken kellene javítani, s nem szétverni azt. A problémák nem szűnnének meg, de hosszú távon olcsóbb lenne az oktatást megelőző tevékenységként is felfogni, nem pedig meghúzandó kormányzati kiadásként. Az alkotmányos alapjogok szavatolása pont annak az ellenkezőjét kívánná meg, mint ami mellett most Szabó Máté kardoskodik. Szabó a jogbiztonság mellett érvel, pedig pont az ellen dolgozik.