Marokkói polgármester

Hétfőtől hivatalosan Ahmed Aboutaleb, 47 éves marokkói-holland kettős állampolgár, hívő muzulmán a legnagyobb európai kikötőváros, Rotterdam polgármestere. A Népszabadság írásából az is kiderül, hogy Marco Pastors, Pim Fortuyn iszlám- és bevándorlásellenes politikájának örököse üdvözli Aboutaleb tisztségbe kerülését.

A helyzet furcsasága, hogy nem csak Rotterdamban, de egész Hollandiában társadalmi kérdés az úgynevezett „muzulmán-ügy”. Komolyabban az ezredforduló környékén vetődött fel az, hogy valamifajta megoldást kell találni a más kultúrával rendelkezők és a hollandok együttélése szempontjából. A már említett Pim Fortuyn keményen ellenezte a bevándorlást, kritikus volt a muzulmánokkal kapcsolatban, a 2002-es választásokon pedig komoly esélyesként indult a Pim Fortuyn Listája élén. Egészen 2002 májusi meggyilkolásáig.

2004-ben egy muzulmán fiatalember meggyilkolta Theo van Gogh filmrendezőt, aki korábban a muzulmánok számára sértő filmet forgatott – mindemellett Fortuyn támogatója volt.

Pikáns

Pikáns, hogy mindezek után még a holland radikális jobboldal is támogat egy muzulmán politikust az ország egyik legjelentősebb városának polgármesteri tisztségében. A támogatás oka persze nyomós: Pastors elmondta, hogy azért állnak a polgármester mögött, mert ő megteheti azt, amit más nem. Kiutasíthatja azon muzulmánokat, akik nem tudnak beilleszkedni a holland kultúrába. Magyarul, ha ő utasít ki iszlám elemeket, akkor az kevésbé veti fel a politikai korrektség kérdését.

Aboutaleb ebből a szempontból alighanem erős híd lesz a Hollandiában élő muzulmán és nem muzulmán közösségek között. 2004-ben Theo van Gogh meggyilkolása után a mostani polgármester – szintén a Népszabadság alapján – kiutasítással fenyegette meg azokat, akik nem tudják a holland értékeket elfogadni.

Nekünk is van ilyen

Ismerős a helyzet? Mifelénk az múlt hónapok nagy kérdése nem az iszlámmal, hanem a cigánysággal kapcsolatos. Az elmúlt időszakban tört be a köztudatba egy cigány vezető, Lakatos Attila borsodi vajda. A vajda arról lett híres, hogy cigány létére úgy kritizálja a cigány vezetők tevékenységét, mint a radikális jobboldalon szokás. Kérdés, hogy milyen keletje lehet Magyarországon egy Lakatos Attilának. Válhatna-e például belőle olyan karriert befutó kisebbségi politikus, mint Aboutalebből vált?

Menjen, aki nem tud beilleszkedni

Aboutaleb és a rotterdami/hollandiai iszlám közösség minden bizonnyal tudja, hogy a vásár persze kettőn áll. Nem elég fenyegetni, a lehető legtöbb eszközzel biztosítani kell a megfelelő életfeltételeket, valamint a lehető legtöbb eszközzel törekedni kell a társadalomba való beilleszkedésre.

Ez Magyarországra is ugyanígy vonatkozik. A szegénységben élő cigányok számára a katasztrofális életkörülmény nem lehet kifogás arra, hogy egyesek kőkorszaki brutalitással gyilkolnak, a döntéshozóknak pedig nyilvánvalóan az a feladatuk, hogy a (nem csak a roma) társadalom számára minél több kilábalási lehetőség álljon rendelkezésre a reménytelen életkörülményekből. Lakatos Attila nagy szerepe ebben a kérdésben az, hogy a problémákat közvetlenül tapasztalóként figyelmeztet cigányokat és nem cigányokat: mindenkinek megvan a maga dolga. A vajdára pedig alighanem több roma hallgat, mint amennyi bármelyik nem cigány politikusra hallgatna.

Pozitív megítélés

Azt tudjuk, hogy a cigány politikusok nem rajonganak Lakatosért, pontosan azért, mert néhány mondattal ledöntött olyan tabukat, amelyeket például az Országos Cigány Önkormányzat, illetve – többségükben – baloldali politikusok sugallnak. A vajda megítélése azonban alapvetően pozitívnak tűnik mind jobb-, mind baloldalon, különböző fórumokat olvasva úgy fest, talán még a radikálisok egy része számára is elfogadható figura. Hollandiában és Magyarországon tehát nem a muzulmánokkal/cigányokkal van probléma, hanem azokkal, akik nem tudják/nem akarják megérteni, elfogadni és betartani a többségi társadalom kultúráját, működési módjait.

A képlet egyszerű: aki egy társadalomba nem tud beilleszkedni, az nem oda való – hanem máshova. Ezt mondta ki Rotterdam új polgármestere, s ezzel alighanem igen sokan egyetértenek. Egy kicsit megnyugodhatunk mi is: Hollandiához hasonlóan Magyarországon is úgy fest, nem a vallás és a bőrszín tűnik lényeges dolognak a megítélés szempontjából, hanem a mondanivaló józansága. Ez is egy üzenet a döntéshozók felé, amire reagálni kell. Lehetőleg józanul, a felesleges kliséket félretéve.