A gázai helyzet több mint súlyos, a halottak száma jócskán túllépte a félezret, a sebesültek pedig ennél is jóval többen vannak. Ám a helyzet megítélése egyáltalán nem egyértelmű, hisz ezen az EU-n és Amerikán belül is megoszlik a vélemény, nemhogy itthon.

A Magyar Zsidó Kongresszus felhívása

A tegnapi Népszabadságban olvasható, egy teljes oldalt kitöltő, nem kevés pénzbe kerülő hirdetés, amely közlemény címen jelent meg a Magyar Zsidó Kongresszus aláírásával. Ebben a hitközség egyértelműen állást foglal amellett, hogy Izrael hadmozdulatait önvédelemből teszi, és felkéri az olvasókat, hogy támogassák ők is eme önvédelmet - legalábbis lélekben. Azonban az önvédelmi akcióban már jó páran életüket vesztették, köztük ártatlan, becsületes munkások, nők és gyerekek, békés életet élő civilek. Vajon tényleg ez lenne az önvédelem?

Valahol igen. Legalábbis Gázában és környékén. Ezt könnyebb megérteni, ha röviden összegezzük a térség témához kapcsolódó történelmét. Annyi a közleményből is kiderül, hogy „a modern zsidó államot megalakulása óta folyamatos fegyveres támadások érték az arab világból”, ám azt valahogy kihagyják, hogy Izraelnek köszönhetően előbb megszűnt Palesztina - és valahol itt bukkan felszínre a konfliktus valódi forrása, ha a vallási ellentéteket nem tekintjük.

Az is igaz hogy „nincs olyan állam, amely tétlenül tűrné területének folytonos támadását”. Mi akkor is mérgesek lennénk - és nagy valószínűséggel fegyvert ragadnánk -, ha Szlovákiából becsapódna hozzánk egy kósza rakéta, hát még akkor, ha heti öt, nagy átlagban. Ilyen téren még türelmesnek is lehet nevezni Izraelt (bár a mostani, látszólag kérlelhetetlen erőfitogtatásban nagy szerepet játszhat a közelgő választások tényezője is - egyfajta hadkampánnyá alakítva az „önvédelmi akciót”).

Ugyanis a magyar felhívás is „önvédelemnek” nevezi a történéseket - amit oszt Csehország és Bush, de elítél Franciaország és feltehetőleg Obama is. Azonban eme „önvédelemben”, mint már említettük ártatlan civilek is meghaltak (eddig 125-en, amerikai jelentések szerint), ám főként azért, mert a szélsőséges Hamasz partizánjai (akiket egyesek terroristáknak neveznek) kifejezetten civil környéken hozták létre bázisaikat, így óhatatlanul belecsúsznak civil áldozatok a bombázásokkor. Persze, ha az izraeli haderő bombázás és egyéb tömegpusztítás nélkül érkezne, akkor kevesebb lenne a civil, de több a katonai áldozat, ami nyilván nem megengedhető az izraeli katonaság részéről.

Mit tegyünk?

Ugyanakkor hiába mondja azt Izrael - és az őket támogató magyar zsidó kongresszus -, hogy gonosz terroristák ellen küzd, akik megölik Abdul al Kohn tanárurat, ha közben maguk is darabokra robbantják a szerencsétlen okítót. Így kiderülhet, hogy bárkit is támogatnánk, az az lenne, aki ártatlan civilek haláláért felelős.

De az sem a megfelelő megoldás, hogy mindenki azonnal tegye le a fegyvert, hisz ettől a problémák nem oldódnak meg. Izraelt nem fogja mindenki elfogadni, a palesztinoknak nem lesz saját államuk, a két vallás sem fog kezet. Ezért mindig lesznek olyanok, akik a pusztításban keresik a megoldást - így ismét ott tartanánk, hogy Abdul al Kohn darabokban hever valamelyik ház romjai alatt, és mi az ő halálát támogattuk, hisz nem segítettük elő a helyzet megoldását.

Lehetünk érzéketlenek is, és az árvák rívását, okítók hörgéseit, terhes anyák halálsikolyait elengedhetjük fülünk mellett, de akkor sem tettünk semmit a helyzet megoldásáért. Így ugyanott tartanánk, mint egy bekezdéssel feljebb, legfeljebb tudatába nem kerülnénk eme tényeknek. De ha ez sem jó, akkor mi lehet a megoldás?

A megoldás valami olyasmi lenne, ha a két fél kiegyezne és mindenkinek lenne saját állama, vagy ez egyik fél akkora erőfölénybe kerülne, ami egyértelmű lezárást hozhat. De sajnos eme megmozdulás egyik felsorolt lehetőséggel sem kecsegtet, így a civilek sem egy jó ügyért áldozták életüket tudtuk nélkül, hanem olyan érdekeknek adóztak lelkükkel, miket itt taglalunk. Mi csak annyit tehetünk, hogy megvizsgáljuk a helyzetet annak minden oldaláról, és mind lélekben, mind - ha lehetőségünk adódik, akkor - tettekben azon megoldásokat szorgalmazzuk, amik a párbeszédet, és egy mindenki számára elfogadható megoldást szolgálnak.