A szenzációsnak ígérkező kiállítás anyagát és főleg történetét azonban már megismerhették a francia közszolgálati televízió FR3 csatornájának nézői, a Gyökerek és szárnyak című magazinban bemutatott másfél órás film révén.
A 2007 és 2008 nyarán szakképzett víz alatti régész-búvárok részvételével folytatott kutatások igen nehéz körülmények között zajlottak, hiszen a sebes vizű folyó mélyén nem egyszer alig 20 centiméterre lehetett csak látni. Ennek ellenére a tenger alatti és víz alatti régészeti kutatások osztályának (DRASSM) vezetője, Luc Long régész által irányított néhány hetes expedíciók során példátlanul értékes, ritka ókori szobrokat és építészeti elemeket, érméket, ékszereket emeltek ki a vízből.
Az arles-i múzeum nagyterméből helyszíni közvetítésben mutatták be a tévénézőknek a legjelentősebb leleteket, köztük azt a Julius Caesart ábrázoló márvány mellszobrot, amelynek felfedezése másfél éve igazi szenzációt keltett, valamint Neptun isten gyönyörű szobrát, amely a hajdani római város egyik temploma előtt több mint 1600 évvel ezelőtt vigyázta a vízi forgalmat. A szobor három különböző darabját találták meg a folyó különböző pontjain, majd gondos tudományos rekonstrukcióval, szkenner segítségével illesztették össze.
A győzelem istennőjének, Victoriának aranyozott bronzszobra volt a kiállítás másik szenzációja, de rajta kívül még más antik nőfejek is előkerültek a hullámokból - az egyikre 2008 nyarának utolsó kutatási napján a régészek munkájában segítő tűzoltósági búvárok bukkantak rá. A ritka szépségű portré orrát azonban összezúzták - feltehetően ugyanazok a hódítók, akik a Kr. u. 4. században elfoglalták a római tartományt, felgyújtották, lerombolták az antik várost, s pusztító dühükben a folyóba dobták a város központjának többi szobrait is.
A kutatásokat bemutató másfél órás film olyan epizódokat örökített meg, amelyek a múzeumokban nem láthatók. A nézők tanúi lehettek például annak, hogy miként találták meg a vízben a búvárok a Caesar-fejet, hogyan emelték azt ki, s milyen gondos tudományos nyomozás eredménye volt a minden kétséget kizáró azonosítás.
Miután a mellszoborról eltávolították a folyóban töltött több mint másfél évezred hordalékát, kikérték a Caesar-ábrázolások legismertebb szakértőinek véleményét, és azok valószínűsítették, hogy a mű még a várost Kr. előtt 46-ban megalapító római államférfi életében készült. Ezt a továbbiakban a szobor anyagának műszeres elemzése is igazolta, bizonyítva, hogy olyan bányából került ki a márvány, amely Caesar életében már működött. Luc Long elvitte Olaszországba is a Caesar-fejről készült szkenneres kópiát (az eredeti kivitelét tiltja a törvény), hogy az Itáliában őrzött másik híres korabeli Caesar-mellszoborral a helyszínen hasonlíthassák össze. A lézeres vizsgálat a fejforma alapján is bizonyította, hogy ugyanarról az emberről van szó.
Hasonló gondos munkával kutatják ki az összes többi lelet múltját a tudósgárda tagjai. A Rhone kincse a folyómenti városban marad. Ősztől Arles múzeumának minden látogatója megtekintheti az anyagot, amely a település római gyökereiről és akkori gazdagságáról tanúskodik.
