Jégcsapok a múzeumban

Vajda István elmondta: a bejárattól mintegy 50 méterig három helyen alakultak ki a jégcsapcsoportok, létrejöttükhöz az kellett, hogy a hőmérséklet hét-nyolc napig mínusz 10-12 fok volt a nógrádi megyeszékhelyen.

A jégképződés oka, hogy a szellőzőrendszeren érkező hideg levegőtől pára csapódik le a mennyezeten - magyarázta. Sok őszi csapadék is a talajban maradt, és mivel a bányamúzeum bejáratánál vékony a fedőréteg, az esővíz lassan leereszkedik, átszivárog, és a nedvesség lecsöpög a talajra, amely a bánya leghidegebb területe, ezért ott jégcsapokká kezd növekedni.

Vajda István hozzátette, hét-nyolc nap kellett, mire kialakultak a kisebb-nagyobb jégcsapok, a legmagasabbak elérik a 80 centimétert, átmérőjük 5-15 centiméter. A hófehér jégcsapok mellett színesek is képződtek, mert az alsóbb, átfogó talajrétegeken keresztül csersav, illetve a vastámokból rozsdás víz szivárgott le.

Legutóbb négy éve volt példa hasonló jelenségre a bányamúzeumban. Azon a szakaszon, ahol a jégcsapok láthatók, a külső hőmérséklet uralkodik, lejjebb a bányában viszont jelenleg is 8 fok van.

A salgótarjáni bányamúzeumot, az ország egyetlen föld alatti szénbányászati kiállítóhelyét 1965-ben nyitották meg a József-lejtősakna épen maradt, 280 méter hosszú vágatrendszerében. Nógrád megye idegenforgalmi látványosságát 2005-ben újították fel, a látogatók itt úgy érezhetik, hogy valóságos, ma is élő munkahelyet járnak be.