Amikor a hőmérséklet mínusz 5-10 fok alá süllyed, egyébként szabadban tartott állatainknak is fedett helyre van szükségük, ahol a metsző hideg ellen némi védelmet találnak. Gondoljunk arra is, hogy az eléjük tett élelem és víz ilyenkor hamar megfagy, ne hagyjuk tehát a maradékot a helyén, s inkább többször adjunk nekik enni-inni, kisebb adagokban.

Azok a kutyák, amelyek nagy bundával rendelkeznek (kaukázusi juhász, bernáthegyi, komondor), jól tűrik a hideget. A szőrök között megrekedt levegő, valamint a bőr alatt az ősz folyamán lerakódott zsír jó hőszigetelő képessége megvédi őket a fagy ártalmaitól. Fontos azonban, hogy a bunda ne ázzon, ne nedvesedjen át, mert akkor már elveszti hőszigetelő képességét, és az állat megfázik. A rövid szőrű kutyák (vizsla, pointer, dalmata) pedig nem is bírják a nagy hideget, ezért őket célszerű fűtött, de legalább fedett helységbe vinni. A kutya testhőmérséklete magasabb, mint az emberé (38-39 fok). Ha ez az érték a hőszabályozó rendszer zavara miatt 30 fok alá csökken, hamar bekövetkezik a kihűlés, és az ilyen állat már menthetetlen.

Szerencsére csak az a gyakori, hogy állataink megfáznak. Némelyikük előszeretettel kóstolja meg a havat, és azt minden tiltó szó ellenére csemegeként fogyasztja el. (Akárcsak a gyerekek, ők is tudják, hogy az olvadó havat és jégcsapot nyalogatni sokkal jobb, mint a klóros vízből inni.) Ez viszont nem tesz jót a manduláknak, amelyek megduzzadnak, bepirosodnak, az állatnak nyelési nehézséget okozva. A betegség némelykor hányással is jár, a fő tünet azonban a láz, a bágyadtság, az elesettség, az étvágytalanság, a köhögés, az orrfolyás, és a légúti tünetek. Ha ilyet észlelünk, minél előbb forduljunk állatorvoshoz!

A járdákat, és az utakat homokkal - rosszabb esetben sóval - szórják fel a köztisztasági gépek. A só nagyon hamar kimarja állataink lábát, ami az ujjak közötti bőrterület kifejezett gyulladásával és bepirosodásával jár. Ők e terület nyalogatásával igyekeznek ezen enyhíteni. A fokozódó fájdalom miatt gyakran sántikálás lesz a dolog vége. Ez azonban nem izületi probléma, négylábúink így próbálják tehermentesíteni a fájó végtagot.

Megelőzésképpen kerüljük el a sózott utakat! Ha módunkban áll, sétáljunk inkább az erdőben, ligetekben, s minden sétáltatás után nedves ruhával töröljük meg kutyánk lábát.

Sokan a közelgő hidegre való tekintettel kistermetű ölebeik számára kötött-horgolt kiskabátot készítenek, vagy vesznek drága pénzért. Ezeket a nem mindig előnyös ruhadarabokat azonban nem mindegyik kutya szereti, és ha szerét ejtheti, bizony egy eldugott sarokban apró darabokra tépi, szaggatja. Ez még a szerencsésebb eset. A kibomlott fonal lenyelve ugyanis a gyomorba és a belekbe kerülhet, s mivel a fonalat az állat elrágni nem tudja, így csak nyeli, nyeli, míg végül az egész pulóvernyi fonal le nem jut az emésztőtraktusba. Itt aztán nagy bajt

csinál: szépen felfűzi a beleket, bennük akár az elhalásig vezető vérkeringési zavart okoz, majd ha perforálja (átszakítja) valahol azokat, akkor a béltartalom a hasüregbe jut, aminek életveszélyes hashártyagyulladás a következménye. A diagnózist nehezíti, ha a gazda nem jön rá, mi okozza a bajt, a röntgenképen ugyanis nem látható a fonal árnyéka, így a baj forrására az orvos is csak találgatással tud rájönni. A tünetek: nagyfokú bágyadtság, elesettség, folyamatos hányás, illetve a végén gyomortartalom hiányában már csak hányinger. A hőmérséklet az előrehaladottabb esetekben nagyon lecsökken, s 36 fok alatt már alig marad esély a kutya megmentésére.

Ilyenkor a bélmetszés az életmentő műtét, de csak abban az esetben lehet sikeres a beavatkozás, ha időben vittük el a kis beteget az állatorvoshoz. Ha a perforáció már kialakult, akkor az órák múltával egyre kisebbek az esélyek az állat életének megmentésére.

Egyes esetekben a fonal vége a végbélnyílásban láthatóvá válik. Semmi esetre se próbáljuk meg kihúzni, mert így mi fogjuk ezzel az egyszerű mozdulattal elszakítani a beleket! Ha a kutya egyébként még jó kondícióban van, nem gubbaszt, só a közérzete sem árulkodik a bajról, akkor adjunk neki sok folyadékot, paraffinolajat szájon keresztül, a kilógó fonalat pedig addig vágjuk vissza ollóval, ameddig még látható. Szerencsés esetben így - centiről-centire haladva -megszabadíthatjuk kedvencünket falánksága életveszélyes tárgyától.

Az állatkereskedésekben kapható műanyag játékok egy része is veszélyeket rejthet magában. Ezeket a játékokat főleg kölyök állatoknak vásárolják, ők pedig szeretnek mindent szétrágcsálni. A lenyelt darabok ugyanúgy bekerülhetnek az emésztőtraktusba, mint az előbb említett fonal, nyelőcső-, gyomor-, vagy bélelzáródást okozva. A megoldás szintén műtéti. Célszerű tehát emészthető alapanyagú játékokat venni, amelyek nem okozhatnak ilyen problémákat