Huszonnégy csapat, nyolcvanhat mérkőzés, több tízezer szurkoló és megszámlálhatatlan korsó sör. Mindez hat horvát városban egyetlen céltól vezérelve: eljutni a február elsején esedékes zágrábi döntőig. Túlzás lenne azt állítani, hogy a férfi kézilabda vébé mezőnye már az elején is sűrű. Sőt a mieink csoportja is nyerhető. Ehhez azonban jól kell játszani.

Benne van a csapatban. De mi is?

A magyar csapat pedig képes arra, hogy ne mindig a legszebb arcát mutassa. A csehországi felkészülési torna is csak arra volt jó, hogy kiderüljön: válogatottunk nagyjából mindenre képes lehet a tornán, de ezt eddig is tudtuk. Az ausztrálok és az argentinok ellen azonban nem lehet más a cél, mint a lehető legnagyobb győzelem – az auszik elleni nyitómeccsen, szombaton például lehet annál nagyobb motivációja csapatunknak, hogy kiderüljön, hány gól fér bele a kenguruk egyébként tág erszényébe?

A románok és a szlovákok már keményebb diónak bizonyulhatnak. Kis odafigyeléssel azonban mindkét szomszédot haza lehet küldeni a vébéről, a hatos csoportokból ugyanis csak az első három jut a középdöntőbe. S hogy melyik csapat a hatodik? A Pekingben olimpiát nyert francia alakulat, melyben csak úgy hemzsegnek a világsztárok. Miért, a magyarban nem? – kérdezheti erre az elvakult hazai szurkoló.

Sajnos nem. Kapusposzton ugyan jók vagyunk, Puljezevics Nenad és Fazekas Nándor személyében két klasszissal számolhat Hajdu, a többi pozícióban azonban akadnak hiányosságaink. Főleg, ha az első számú játékosunkkal valami történik. Ilyen például a beállós poszt, ahol ha ne adj’ isten kidőlne Gál Gyuszi, akkor Herbertre és Zubaira hárulna a helyettesítése.

"Nem remeg a cselló a kezükben"

- Válogatott szinten minden poszton nemzetközi klasszis szükséges ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni – mondta el a Hírextrának a kapitány, Hajdu János. – A nyolc mérkőzés, amit együtt töltöttem a csapattal, arról árulkodik, hogy ugyan találunk fiatal játékosokat is a keretben, de el fogják tudni viselni a rájuk háruló súlyt. Szerepeltünk már például Görögországban vagy a horvátok ellen is, és azt kell, hogy mondjam: nem tele gatyával léptünk pályára egyikük ellen sem. Ha kell, a srácok gátlástalanul játszanak, egyáltalán nem remeg a cselló a kezükben – beszélt a csapat elhivatottságáról a nemrég még a női válogatottat irányító Hajdu.

Kérdéses azonban, hogy kikre lehet és kell helyezni az irdatlan súlyt, kulcsemberekre ugyanis szüksége lesz a csapatnak. A légiósokra nagy feladat hárul, Nagy László (Barcelona, Spanyolország), Mocsai Tamás (Lemgo, Németország), vagy éppen Császár Gábor (Viborg, Dánia) is a hátára kaphatja a csapatot, ha éppen úgy alakul a torna. A kirobbanó formában kézilabdázó Iváncsik testvérek, Gergő és Tamás góljaira is nagy szükség lesz a két szélen, és a szintén veszprémi Ilyés Ferencre is hárul egy kis feladat: kellenek az átlövés gólok! Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy irányítóink jó időszakot fognak ki, ugyanis valljuk be: Eklemovics és Császár is tud egészen pocsékul és brilliánsan is játszani. S hogy ez mire lesz elég?

Álmodozzunk?

- Azt várom a csapattól, hogy lépjen egyet előre az elmúlt évek világbajnoki helyezéseihez képest – vázolta elképzeléseit a szövetségi kapitány. – Ez pedig akár az ötödik-hatodik helyezést is jelentheti. Ez a társaság egy nagyon tehetséges kis alakulat, mely még tovább fejlődhet majd a következő, ausztriai Európa-bajnokságon jövőre. Azután pedig irány a következő olimpia, ennek a csapatnak a nagy része ugyanis várhatóan szerepelhet 2012-ben – bizony előreszaladt kissé az időben Hajdu János, de ez abszolút érthető. Hiszen ő azért van, hogy felépítse a lehető legtutibb csapatot, ehhez azonban idő kell. A vérmes magyar szurkolók azonban már most csodát várnának Nagy Laciéktól, és sokan egyből a négy közé vizionálják a magyar válogatottat.

- A szurkoló azért van, hogy álmodozzon – mondta erre Hajdu, és kifejtette, hogy a négy közé kerüléshez a francia, horvát, spanyol, svéd négyes közül kellene megvernünk hármat. – Ennyi. Nem olyan nehéz dolog ez, de az aktuális olimpiai bajnokot és a rendezőt is meg kellene ahhoz előznünk, hogy az ötödiknél jobb helyre kerüljünk – sorolta a nehézségeket Hajdu János.

A középdöntő csak a kezdet

Az éhes magyar kézilabda rajongók viszont várják a jussukat, a jó magyar játékot. Még ha álmodoznak is egy kicsit. De azt azért illik leszögezni: a középdöntőbe kerülés csak a legelemibb elvárás a csapattal szemben.

Reméljük tudják ezt Puljezevicsék is, és kezdetnek szombaton nagyon megverik szegény ausztrálokat.