A csomagolás országától persze nem várhatunk mást. Akik megtanították a világot, hogyan kell eladni a hámozott lufit is, úgy, hogy a vevő még örüljön is neki, azoktól ez természetes. Kérdés, ők mit várnak ettől, és mit az új elnöktől?

Mert természetesen Barack Obama január 20-i beiktatásáról van szó. Amit ezek ott a tengerentúlon művelnek, attól még a komplett pekingi olimpiai szervezőbizottság is kiköpné a szájából az aranyozott evőpálcikáját. Az ünnepség legalább olyan lesz, mint a kínai olimpia megnyitója. Lassan már mindenből show lesz...

Régen a kán-kán lányok revüjével indult, aztán jöttek a musicalek, amik a filmvászonra is feltáncolták magukat, majd nem volt megállás. A show-ipar mindenhova beférkőzött. Ma már a nemzeti ünnepektől kezdve, a boksz-kosár-amerikai foci stb. meccseken át, a kvízműsorokig mindenhol show van. Megszülettek a showmanek, a showgirlök. És ez most a politikába is beférkőzött.

Az első modernkori elnök

Már a 80-as évek klasszikusából, a Vissza a jövőbe című filmből megtanultuk, Ronald Reagant a western színészt azért választották amerikai elnöknek, mert jól kellett mutatnia az új találmányban, a tévében. Nos, egyre inkább úgy tűnik, Amerikában az elnöknek nem feltétlenül jó politikusnak, inkább sztárnak kell lennie. (Bill Clinton szaxofonozásáról éppen eleget hallhattunk). És Obama ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik, sőt…

Obama testesíti meg a modernkori elnökök első tagját. A rocksztárt, a szimbólumot, a félistent. Aki gyerekszobák faláról mosolyog, pólókon díszeleg, akit olyan már-már vallásos áhítat vesz körül, mint régen az egyiptomi fáraókat, akinek minden tettét aranyba foglalták. Ám Obama még nem tett semmit. És éppen itt a bökkenő.

Mert ettől a túlmagasztalt fekete fiútól olyan dolgokat várnak Amerikában (de a világ más részein is), mintha a lába nem is érintené a talajt, és legalábbis hatalmában állna jobb keze legyintésével békét teremteni a közel-keleten, balkezével pedig megszüntetni a világterrorizmust. Sajnálattal tudatjuk: nem fog menni.

Nagy trutyit kapott

Obama elnök olyan helyzetet örökölt, amit elődei még együtt sem éltek meg. Az USA gazdasága zuhanórepülésbe kezdett. Szinte mindennap hallunk becsődölt vállalatokról, fizetésképtelenné váló bankokról, kirúgott dolgozók ezreiről. A világgazdasági recesszió, avagy ahogy hivatalosan nevezzük a gazdasági világválság ráadásul nem az a környezet, amiben az USA könnyen ugrálhatna.

Ráadásul a jelenlegi helyzetet nem csupán megoldani kell. A legtöbb elemző szerint teljesen új alapokra kell helyezni a gazdaságot, sőt a nyugati társadalmat is. Ebben pedig az USA vezető szerepet kell vállaljon.

Ez a feladat már több emberéletre is elég volna, ám „Obama király” nem ússza meg ennyivel. Most kapta a nyakába az izraeli-palesztin válságot. Ezt eddig Bush elnök ügyesen úgy kezelte, hogy nem kezelte sehogy. Obamanak nincs ilyen szerencséje: a gázai háború miatt kénytelen foglalkozni az üggyel.

A helyzetét megnehezíti az USA és Izrael között fennálló nagyon szoros viszony: tudjuk az Egyesült Államokban működő izraeli lobbi mindig is hatékonyan tudta érvényesíteni az akaratát. Legutóbb pedig maga Ehud Olmert izraeli miniszterelnök „utasította” George Busht, hogyan szavazzon az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

A háborúk

Az Afganisztánban dúló háború elvileg csak hab lenne a tortán. Azonban Obama megválasztás előtt éppen azt hangsúlyozta, hogy ezt az ügyet szeretné dűlőre vinni, akár több amerikai katona odairányításával, akár diplomáciai úton. És akkor Irakról még nem is szóltunk. Bár meg kell hagyni, egyre inkább úgy tűnik, az Irakkal kapcsolatos Bush politika lassan-lassan kezd beérni, sok teendője nem lesz az új elnöknek.

A beiktatási ünnepség minden bizonnyal látványos lesz: felemelő mélységű, könnycseppet okozó, a tetején némi rózsaszín habbal. Bájos, mint egy fehér babaház. Ám a Fehér Ház fekete lakója nem bájával kell majd megoldja az említett problémákat, hanem kőkemény politikai csatározások árán, hosszú hónapok, évek alatt. Nem látványos megoldásokat várunk tőle, hanem hosszú távú stratégiákat. Kérdés, hogy mindehhez a bája vagy a tehetsége nagyobb?