Az ünnepségen a Szapáry-családot Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke képviselte. Rövid beszédében megköszönte mindazok közreműködését, akik hozzájárultak a dombormű elkészítéséhez és méltó körülmények közötti elhelyezéséhez. Mint mondta, külön öröm számára, hogy a rendszerváltás lehetővé tette Szolnoknak régi emlékei feltárását, ápolását.

Az egykori miniszterelnök életművét Pozsonyi József, a balmazújvárosi Semsey Andor Múzeum igazgatója méltatta.

Gróf Szapáry Gyula 1832-ben született Pesten, és 1905-ben hunyt el Abbáziában. Apja, Szapáry József 1830-ban báró Orczy Annával kötött házassága révén jelentős birtokokhoz jutott Heves-Külső-Szolnok vármegyében.

Az ifjú Szapáry tanulmányai befejezése után, 1853-tól taskonyi birtokán kezdett el gazdálkodni. E birtoka területét a századfordulóra megháromszorozta, állatállományát pedig megsokszorozta. Igyekezett a külső-szolnoki birtokosokat összefogni, megalapította a Szolnok Megyei Lovar- és Gazdasági Egyesületet. 1863-ban az Alföldön pusztító aszály után nagyszabású segélyakciót indított, amellyel a ínségtől szenvedő lakosság tömegeit juttatta kenyérgabonához.

Politikai pályáját 1860-tól is ezen a vidéken kezdte, kilencszer választották meg országgyűlési képviselőnek. Több ízben kapott miniszteri tárcát, és 1890-ben miniszterelnöknek nevezték ki. Szolnok városa neki köszönheti az Alcsi- és Tenke-puszták megszerzését, ahol helyi gazdák juthattak termőföldhöz.

A II. világháború után gróf Szapáryt igyekeztek kitörölni a szolnoki köztudatból. Borbereki Kovács Zoltán által készített szobra tönkrement, utcanévadóként 1948-ban törölték, a közterület csak a rendszerváltás után, 1990 óta őrzi ismét emlékét.