„Egyetlen rizsszem is átbillentheti a mérleget” - kezdődik a Mulan című Disney-film, amelyben Kína császára ejti ki száján eme egyszerű, de bölcs mondatot. Az rendben van, hogy a mesében működik, de az ősi kínai bölcsesség megállja-e a helyét a valóságban is? Vajon mennyit számít az, ha a rizsszem nem egy tradíciókkal szembe menő amazon, hanem az Egyesült Államok első afroamerikai elnöke?

Optimista verzió

Azért jó, hogy Obama lesz az elnök, mert így az értetlen külföld számára is tiszta lesz, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek, a szabadság, és az egyenlőség hazája. Visszaadhat némi nemzeti megbecsülést, a polgárok büszkék lehetnek az országuk alkotmányára. Nem lesz annyi depresszió, az emberek vidámabbak lesznek - így mindenki boldogabban fog majd élni. Főleg az afroamerikai kisebbség, amelynek Martin Luther King tevékenysége után ez lehet a legjelentősebb történelmi eseménysor.

Obama megoldja majd azokat a problémákat, amit a háborúk, az atomtárgyalások, és a válság okozott. Ő egy személy, egy ikon, amely sok millió embernek mutathat példát, ezzel elindítva a bolygót a javulás és a zöldebb környezet felé. Tettei történelmet írnak majd és talán a világ többi nagyhatalmának vezetőjét is arra ösztönzik: lehet másképp csinálni.

Pesszimista verzió

Megválasztották Amerika első afroamerikai elnökét. Remek, épp ideje volt. Bár egyesek szerint kissé többet ért volna "egy félig spanyol, félig néger, ateista, leszbikus nő", de hát valahol el kell kezdeni ezt az egyenlősdit. Különben is, ő csak egy ember, akit hátulról úgyis irányítanak. A mamutcégek hatalma miatt meg úgysem tehet meg mindent, amit akar. Különben is, csak úgy maradhatna Isten - egy korábbi cikkünkre reagálva -, ha beiktatáskor lelőnék. Na, akkor talán tényleg elindítana valamit.

De nem is ez a lényeg. Hogyan változtathatna meg egyetlen ember egy világot, vagy akár egy országot? Van, aki komolyan gondolja, hogy csak mert a legvidámabb Barack az elnök, Józsi bácsi ittasan hazaérve nem veri meg a feleségét? - vagy ennek amerikai megfelelője. A hivatalnokok kevésbé lesznek korruptak és a politikusok kevesebbet hazudnak majd? Csak mert új elnök van, te minden nap figyelsz arra, hogy lekapcsold a villanyt és áttérsz az energiatakarékosabb, nagyobb űrtartalmú üdítőkre? Esetleg a Hamasz saját magára irányítja a rakétáit, ezzel végleg véget vetve a terrorizmusnak? A HIV-vírus meg ezt meghallva magától kihal. Persze.

Mindez meg fog történni, csak mert egy vigyorgó, jóindulatú fekete átvette a világ egyik legnagyobb és legtöbb gonddal küszködő országának irányítását? Nincs az az Isten! - egyébként sem vagyok vallásos. A nagy ünneplés csak arra lesz jó, hogy megbénítsa a forgalmat, pár ember halálra tapossanak, mások meg jéggé fagyjanak. Ja, és egy jó indok az ivásra, amiből persze otthon újabb verés lesz. Nem, a változáshoz nem egy rizsszem kell, hanem az embereknek kellene megváltozniuk, de ők csak folyton rosszabbak lesznek. Az egészről egy dal jut eszembe.

Realista verzió

Barack Obama beiktatása mindenképpen nagy szó. Egyrészt a távozó Bush hihetetlenül alacsony, és az ő kifejezetten magas népszerűségi indexét tekintve, másrészt az egyes emberekre - vagyis személyekre - gyakorolt pozitív hatása miatt (természetesen nem számoljuk ide a rasszista nézeteket valló szélsőségeseket). A világ válasza sem elhanyagolható: Izrael az ő beiktatására való tisztelettel vonult ki a Gázai övezetből, és egy felmérés szerint Európa lakosságának elsöprő többsége támogatta volna szavazatával Obamát, ha azt a választási kampányban megtehette volna.

Minden esetre a választás több embert mozgatott meg, mint a megasztár épp aktuális próbálkozása, ami kifejezetten szép eredmény. „Remény”, „Igen képesek vagyunk” - lebegnek az Obama-kampány jelszavai fejünk fölött. Azonban a kérdés az, hogy eme súlyos szavaknak mi lesz a hatásuk, amikor megszűnik súlytalan állapotuk: jól fejbe kólintanak, vagy léggömbként az égbe emelkedve hirdetik igazságukat. Legkésőbb négy év múlva biztosan meglátjuk.