Hihetetlenül szerencsés helyzetben van az, akinek valamilyen úton-módon lehetősége van az ebéd otthoni elfogyasztására – mondjuk a délelőttös műszak, vagy a saját lakás nem megszokott közelsége miatt. Még azok is mázlistának mondhatják magukat, akik a munkahelyi konyhában az otthonról hozott ebédet fogyasztják. De a nagy többség nem ezekbe a kategóriákba tartozik, hanem a minden áldott nap a menzákon sorban álló, menzaszaghoz és koszthoz szokott kevésbé szerencsések közé.

A munkahelyi vagy a munkahely környékére települt menzákkal egy mondatban valószínűleg csak nagyon ritkán említhető a „gasztronómiai élmény” kifejezés, az üzemi konyhán megszokott technológiák ugyanis ezt nem teszik lehetővé.

Mitől rossz a menzakaja?

Azt azért kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a munkahelyi menza egy (de szigorúan csak egy!) fokkal már jobb az iskolai menzáknál, de a házi koszthoz szokott, vagy egyenesen ínyenc vendégeknek kevés kivétellel jelent életre szóló kulináris élvezetet a keddi ’A’ menü. A nagyüzemi étkeztetést ugyanis nagy sajnálatunkra erősen megspékelik különböző költséghatékonyságot elősegítő praktikákkal. Mitől lesz minden krémleves főzelékállagú? Hát a liszttől, kérem szépen. Vagy mitől lesznek a főzelékek egyenízűek? Mitől nincs íze a nagykonyhás húslevesnek? Ezek a „gasztro-ferdülések” sajnos mind a menzák általános jellemzői.

Tény és való, nem könnyű naponta többszáz ember ízlését eltalálni, de azért vannak olyan alapvető bakik, amiket illene nem elkövetni. Ilyen például a babfőzelékben zörgő bab, vagy a rakott krumpliban a fogak alatt hangosan roszogó burgonyaszelet. Aztán persze ott van a már említett krémleves-mizéria. Ezzel kapcsolatban egyetlen apróság lenne csak (legtöbb esetben) – a habaráshoz használt liszt, avagy étkezési keményítő mennyiségének eltalálása. Aztán ott vannak még a „kissé” leegyszerűsített tejszínes ragulevesek. Az elkészítés módja: végy 10 kg fagyasztott franciasaláta alapot, főzd fel 3 doboz húsleves-kockával, öntsd fel tejszínnel, és mehet bele a zacskós levesekből ismert – szerencsésebb esetben ismeretlen eredetű – húsgombóc. Mindez egy árkategóriáját és berendezését tekintve II. osztályú étkezdében. Tehát sajnos az ár és a miliő sem garancia semmire, sőt.

Kivételes élmények

Azért, hogy ne csak panaszkodjunk, van néhány üdítő kivétel is az irodaházak környékén. Egy friss tapasztalat szerint például nagykonyhán is lehet kiváló francia hallevest készíteni. A korábban kifejtettekkel ellentétben ez igazi kulináris élménynek számít és ha csak tehetem, nem hagyom ki. Igazán meggyőző a sok, vékonyra szelt zöldséggel, az ízletes haldarabkákkal, a ki-nem-sajnált fűszerekkel, igazi tejszínnel. Attól pedig egyenesen elolvad az ember leánya, ha a kagylót és a garnélát sem spórolják ki belőle. Hát igen, kérem, érik még az embert kellemes meglepetések.

Ugyancsak meglepő élményekkel gazdagodhatunk, ha néha-néha a szűk hely és a nagy sor riasztó hatása ellenére bevállalunk egy-egy kisebb étkezdét. Nem kívánom a különböző programajánló füzetek és étteremajánló rovatok sorát ismételni, de tény, időnként nem árt egy kis változatosság. A kategória abszolút győztesei – szigorúan szubjektív megítélésem szerint – az ízletes főzelékeket nagyüzemi körülmények között is előállítani képes helyek.

Internacionalizmus a gyomorban

A nemzetek ételei kategória tekintetében ma már egyre több náció konyháját ismerhetjük meg többé-kevésbé autentikus forrásból. És itt most nem a minden sarkon fellelhető kínaikra gondolok – bár kétségkívül ezek is hordoznak némi keveset a kínai konyha hagyományaiból –, de ebben a csoportban is akadnak olyan helyek, ahol az első, második, de még a harmadik falatnál is rácsodálkozunk az ízvilágra, merthogy az ott kapott ételnek ilyenje is van! Találhatunk kiváló olasz pizzériát, mexikóit, indiait, hogy a görög-török büfékről már ne is beszéljünk. És persze ott van az igazi olasz capuccino. Aki esetleg talál ilyen kincset, mindenképp értesítsen, mert az én kedvencemből tucat-kocsma lett a Jókai utcában.

Nos, akinek a cikk alapján sem jött meg az étvágya a menzákhoz, annak javaslom, hogy vagy cserélje le a helyet, vagy próbálkozzon meg az otthoni főzéssel. Megéri!