Egy nap alatt háromszor

Több fegyveres rablás is történt szerdán Magyarországon. Délelőtt a budapesti Eurocenternél egy pénzszállító cég alkalmazottját arra kényszerítette egy fegyveres támadó, hogy a nála lévő pénzeszsákokat adja át neki. Miután ez megtörtént, a rabló elmenekült. A kiérkező rendőrök egy óra alatt körbezárták a bevásárlóközpontot, de addigra a tettes már kereket oldott.

Néhány órával az eset után újabb rablás történt. Ezúttal egy Duna Plázában lévő bankfiókot rabolt ki egy szintén – az arcát szemüveggel és sállal eltakaró – fegyveres férfi (aki azonban az alkatából tekintve nem lehetett azonos az előző bűncselekmény elkövetőjével). Hasonlóan a délelőtti esethez, ő is szép csendesen elsétált a helyszínről.

A budapesti esetekkel párhuzamosan Tolna megyében a medinai posta vált a rablók áldozatává. A két fegyveres férfi azonban nem volt olyan ügyes, mint a fővárosi elkövetők: a bűncselekmény elkövetése után 13 perccel már kattant a rajtuk a bilincs.

A válság a hibás?

A gazdasági válság következtében számítani kell a vagyon elleni bűncselekmények számának növekedésére. A korábbi tapasztalatok szerint válságos időkben ugrásszerűen megnő az ilyen jellegű bűncselekmények száma.

A kriminológusok és pszichológusok egyetértenek abban, hogy „követői magatartásról” is szó van. Ez azt jelenti, hogy mivel sokan azt látják, hogy csak alig minden második elkövetőt sikerül elkapni, bátrabbakká válnak és olyanok is elkövetők lesznek, akik amúgy (hatékony rendőri fellépés mellett) nem próbálnák meg.

A fegyveres rablás könnyű és hosszú időre megélhetést biztosító pénzszerzési lehetőségnek tűnik és ezáltal ez a megváltozott gazdasági helyzetben sokak számára csábító lehetőségnek tűnik.

A rablások megélhetési jellege

Az elkövetők a legtöbb esetben egyedül dolgoznak, eddig nincs arra utaló jel, hogy a szervezett bűnözésnek köze lenne az elszaporodott rablásokhoz.

A bűncselekményeket sem bonyolítják túl: legtöbbször fegyveresen követelik a pénzt, de nem ejtenek túszokat, s nem a céljuk, hogy minél több pénzt vigyenek el, hanem az, hogy egyáltalán pénzt szerezzenek.

Megelőzhető lenne?

Amikor belépünk egy bankba, rengeteg biztonsági kamerát és egy – általában egykedvűen maga elé bámuló, fel-alá sétálgató – biztonsági őrt látunk magunk körül. Egy fegyveres, arcát eltakaró rablóval szemben azonban vajmi keveset érnek ezek az óvintézkedések.

„Kirabolhatatlan bank nincs” – szól a közhely, amely igazságtartalmát nap mint nap bizonyítják. A biztonsági rendszereknek persze nem is a rablás megakadályozása az elsőrendű funkciója, hanem az, hogy minél nagyobb kockázattal, minél hosszabb idő alatt és minél kevesebb pénzt lehessen elvinni.

Az igazi megelőző intézkedések azonban nem a fentebb felsorolt biztonságtechnikai kérdések, hanem inkább a kriminálpolitika területére tartoznak. A potenciális elkövetőt nem a bankfiókban, de nem is a bankrablás után, hanem már a bankrablás előtt kellene eltántorítani a szándékától.

Ehhez pedig nem csupán a bűnüldöző szervek, hanem a társadalompolitika alakítóinak cselekvőképessége is szükséges. Egyaránt szükséges a rendőrség részéről az, hogy jó felderítési arányokat mutasson fel, a politikusok részéről pedig az, hogy különböző szociálpolitikai intézkedésekkel akadályozzák meg az emberekben még a bankrablás gondolatának kialakulását is.