Baron-Cohen szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy amint a kivételes matematikai tehetségek felé közelítünk, az autizmus előfordulása egyre gyakoribbá válik. Kimutatható az is, hogy matematikusok gyermekei az átlagosnál nagyobb eséllyel lesznek autisták, ami ugyancsak genetikai kapcsolatot sejtet a matematikai érdeklődés és az autizmus között.

A mára felhalmozott adatok szerint szintén megállapítható, hogy az autista gyermekek apái és nagyapái az átlagosnál nagyobb arányban voltak mérnökök, azaz egy olyan szakma művelői, amely megköveteli a részletek iránti figyelmet és összetett rendszerek megértését.

Egy másik feltárt tendencia szerint a férfiak sokkal hajlamosabbak az autizmusra, mint a nők. Az autizmus klasszikus, súlyosabb típusában szenvedők négyötöde férfi, míg az enyhébb variáns, az Asperger-szindrómát kilencven százalékban szintén a férfiaknál tudják kimutatni. A jelenséget megmagyarázhatja az autizmus és a tesztoszteron magas szintje közötti, közelmúltban feltárt kapcsolat - állítja Baron-Cohen friss kutatási eredményekre hivatkozva.

Mindezt az teszi különösen aktuálissá, hogy az autizmus magzati kori szűrése, bár ma még nem lehetséges, a közeljövőben valósággá válhat - véli az angol professzor, aki szerint ez számos olyan kérdést vet fel, amelynek megválaszolása higgadt mérlegelést igényel.

Amennyiben egy magzatról megállapítanák, hogy nagy valószínűséggel súlyos autisztikus vonásai fejlődnek majd ki születése után, a szülők akár a "szelektív abortusz" mellett is dönthetnek, azaz a betegségre hivatkozva elhajthatják a magzatot. Egy másik lehetőség a gyermek - akár magzati kori - kezelése lenne, a professzor szerint azonban ez a megoldás azzal a hátránnyal járhat, hogy az autizmussal gyakran együtt járó kiemelkedő képességek, mint például a matematikai zsenialitás is elveszhet.

Baron-Cohen érveléséhez kapcsolódva, azt mintegy alátámasztva fejtegeti nézeteit a brit Guardian tudományos blogján James Randerson. A publicista Paul Dirac közelmúltban megjelent életrajzát idézi, amely szerint a zseniális angol fizikus autista volt, noha állapotát soha nem diagnosztizálták.

Dirac mellett számos más matematikusról, természettudósról is beszélik, hogy autista volt, vagy legalábbis autisztikus vonásokkal rendelkezett. Michael Fitzgerald, a dublini Trinity College gyermekpszichiátriai tanszékének professzora, akinek már három könyve is megjelent történelmi hírességek vélt autizmusáról, úgy véli, hogy Newtonra és Einsteinre is jellemző volt a betegség enyhébb típusát jelentő Asperger-szindróma számos tünete. Mindkét tudós rendkívüli érdeklődést mutatott egy jól meghatározott terület iránt, amely gyakran oda vezetett, hogy egy-egy kérdésben annyira elmerültek, hogy hosszú ideig nem ettek. Mindkettőjüknek nehézségeik voltak a kommunikáció terén, és gyakran félszegen viselkedtek bizonyos társasági helyzetekben.

Newtonról ismert például, hogy amikor senki sem jelent meg egyetemi előadásain, az üres teremnek tartotta meg azokat.

Természetesen az említett tudósok autizmusa csupán feltételezés, hiszen a kór pontos leírása Hans Asperger és Leo Kanner munkája nyomán csak az 1940-es években történt meg, mutatnak rá a kritikusok. Minden ennél korábban élt híresség esetében csak az illető viselkedéséről feljegyzett történetekre hagyatkozhatunk, amelyek általában nem teszik lehetővé az autizmus minden kétséget kizáró megállapítását.

Balázs Anna gyermekpszichiáter, az Autizmus Alapítvány kuratóriumának elnöke az MTI-Press kérdésére elmondta, hogy Baron-Cohen elmélete az autizmus és a kiemelkedő matematikai képességek kapcsolatáról korántsem bizonyított, s eddig nem támasztották alá kielégítően az angol professzor által idézett tesztoszteron-hipotézist sem. "Összességében korai és kissé szenzációszagú a bejelentés" - vélekedett. "Valójában az autisták túlnyomó többsége nem rendelkezik kiemelkedő matematikai képességekkel, gyakoribb a kivételes mechanikus memória és számolási képesség. A kreatív "zsenik" rendkívül szűk, ám nagyon látványos alcsoportot alkotnak" - hangsúlyozta.

Balázs Anna beszámolt arról is, hogy az autizmust egyre fiatalabb korban képesek vagyunk felismerni: a korábban szakmai konszenzusnak számító három éves korról mára 18 hónapos korra csökkent a betegség megállapításának átlagos időpontja. A gyermekpszichiáter szerint ugyanakkor - annak ellenére, hogy intenzív kutatás folyik az autizmus genetikai hátterének tisztázásáról - a betegség magzati kori diagnózisa, illetve a méhen belüli gyógyítás lehetősége egyelőre nagyon távoli. Ha a tudomány ott tart majd, hogy genetikai diagnózist lesz képes felállítani, nagyon valószínű, hogy genetikai alcsoportok is szétválnak majd, és nem mindegyikre lesz jellemző a kiemelkedő talentum. "A diagnózistól pedig még nagyon hosszú út vezethet a terápiáig" - tette hozzá.

Az Autizmus Alapítvány elnöke végül felhívta a figyelmet arra is, milyen érzelmi viharokat, s gyakran fájdalmat váltanak ki az autisták családtagjai körében az optimista ígéretekkel kecsegtető elméletek.