Mi is történt?

2008. november elsején Dunaszerdahelyen volt egy szlovák bajnoki meccs, ahova magyar szurkolók is kimentek, elvégre a Dunaszerdahelyiek nagy része - így csapatuk is - magyar. Csak hogy drukkerek közt szép számmal képviseltette magát a magyar keménymag is, amely erősen radikális jobb beállítottságú - ennek minden velejárójával. Így hát meccs nem is telt el a másik fél szidása, zsidózás, dobálás és egyéb „nacionalista” elemek nélkül. A szlovák rendőrség erre bepöccent és először a szlovák ultrákat pofozta helyre, majd a magyar védvonal felé fordult.

Fellépésük kissé túllőtt azon a ponton, mint amit ilyen esetekben itthon megszokhattunk - és azon is, ami odaát számít átlagosnak -, egy személy majdnem halálos sérüléseket szenvedett. Az akcióban 16 magyar drukkert előállítottak és 5 megsebesült. Azonban ennyi még nem lett volna elég egy ekkora, két ország közt zajló vitára, amibe az EU-t is bele akarták ráncigálni. Jan Slota hiperradikális, magyarellenes beszólásai már jó ideje korbácsolták a diplomácia tengerét, amit a futballbotránnyal változott özönvízzé.

Egy ország ítélkezik

A szlovák belügyminisztérium nem siette el a felülvizsgálatot - igaz évekig sem húzta, mint ahogy nálunk történt volna - és tegnap közölte a frankót: a szurkolók bűncselekményt követtek el, rendőri túlkapás meg nem történt. Azt is kimondta, hogy az FK DAC 1904 labdarúgóklub kötelességei elhanyagolása miatt kellett rendőri intézkedéseket foganatosítani. A döntést minden helyi szerv (a parlament védelmi és biztonsági bizottsága és a főügyészség is) megerősített. Draskovics Tibor, igazságügyi és rendészeti miniszter csalódást keltőnek minősítette az ítéletet és felkerekedett, hogy maga vegye szemügyre az országot.

A szlovák nép nagy része egyébként egyetért a belügyminisztériumuk állításával - legalábbis egy nem túl régi, Synovate felmérés szerint. Csupán 16 százalék volt azok aránya, akik szerint a rendőrök tényleg kissé elvetették a sulykot. Egyébként az biztató, hogy a szlovákok 87 százaléka szerint pozitív a magyar kisebbséggel való szlovákiai együttélés, és ez az arány még jobb azok körében, akik személyesen is ismernek magyarokat.

Hol a bizonyíték?

A szlovákok legnagyobb érve egy videófelvétel volt, amely „bizonyító erejű képsorokat rögzített”. A magyar kormány természetesen kérte ennek átadását, de ez a mai napig nem történt meg, sőt az anyag még a Youtube-ra sem szivárgott fel. A szlovák sajtó szerint ilyen felvétel nincs is. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy miért kellett hamis bizonyítékot kreálni egy - elviekben - teljesen jogszerű fellépéshez.

Feldobtak egy javaslatot, miszerint a 2006 végén fellépő magyar, és az ott fellépő szlovák rendőrség rendezzen egy barátságos mérkőzést, elvégre egyik sem hajtott végre túlkapást. A két tüntetőbornak csak azért nem tudunk hasonlót ajánlani, mert az embernek nem túl izgalmas önmaga ellen játszania - ugyanis nagyon sok elem mindkét alkalomkor a helyszínen tartózkodott.

De más kérdések is felmerültek, leginkább a béke és sportszerető emberek részéről. Mégpedig az, hogy ha ilyen fellépéssel vissza lehet szorítani a pályákon szinte erőszakos önkielégítést végző ultrákat, - tehát ha ennek lesz eredménye - akkor nem kellene-e ugyanezt az eljárást bevezetni mindenhol? Hisz így egy-két év tömegverekedés után ki lehetne vinni az ötéves kisfiunkat egy meccsre - akár Szlovákiába is.