Mi lenne Isten nélkül?

Azt mindenki tudja, hogy miért "van" Isten. Az ember kezdetben nem értett dolgokat, és ezeket egy felsőbb erőnek tulajdonította - állítólag először a piros színnek. Ezért hiszünk a mai napig a csodákban és ezért szorult vissza a vallásosság a tudomány fejlődésével. Így alakultak ki a kezdetleges törzsi vallások - mint a samanizmus - majd a fejlettebb, konkrét istenképeket meghatározó egy- és többistenhitek, valamint a gnoszticizmus különböző vallásai.

De azt nem tudjuk, hogy mi lenne akkor, ha Isten(ek) nem létezne(nek)? Amit nem ismernénk azzal nem foglalkoznánk? Vagy minél előbb megpróbálnánk ezeket kideríteni? (Egyesek szerint ha nincs Isten, akkor nincs sötét középkor és ma már az űrben utazgatnánk.) Esetleg az emberiség beismerné, hogy van amit egyszerűen nem tud megmagyarázni? Ezt nem tudni.

De az bizonyos, hogy nem lenne ennyi háború, gyilkosság és előítélet. Mert ezek jó részét vallási alapon indították, és jó párat a mai napig is amiatt indítanak. Gondolhatunk a keresztes hadjáratokra, a boszorkányüldözésekre, a reformáció körüli forrongásokra és a gázai konfliktus alapvető okaira is. Vagy csak az olyan köznapi tettekre, amit egyes felekezetek vagy egyének követnek el az „Ő nevében”.

Isten kontra Lelkiismeret

Bár alapvetően majd minden vallás arra tanít, hogy hallgass a lelkiismeretedre, a gyakorlatban Istent mégis arra használják, hogy letöröljék vele lelkiismeretük véres foltjait. Csak hogy egy gyakorlati példát hozzak: az SS tisztek övén az „Isten velünk van” szöveg díszelgett, hisz a pápa áldását is megkapták - egynéhány komolyan azt hitték, hogy amit tesznek, az igenis Istennek tetsző dolog. Ahogy a muszlimok is azt hiszik, hogy több száz embert felrobbantani, vagy a megerőszakolt nőt halálra kövezni dicséretes dolog, és tettükért a mennyországba fognak kerülni.

Tehát bármi rosszat is teszünk, erős meggyőződéssel, és némi magyarázattal rákenhetjük Istenre, amivel szépen leápoljuk háborgó lelkiismeretünket. Isten persze nem tud - vagy nem akar - odaszólni, hogy Ő az emberek által írásba foglaltatott tanait nem pont úgy gondolta, de ha tudna is, a hívő akkor sem fogadná el. Hisz az a jó, amit ő annak tart. Hiába tekint egy bálványra, ha istenként mégis önmagát, vagyis a saját elveit tiszteli. Hogy is volt egy szép magyar filmben? "Isten a legjobb mosógép, tisztára mossa a lelkedet ..."

Modern istenkép

Mennyire igaz az elgondolás, hogy Istent mi alakítjuk - vagyis hogy alakja úgy néz ki, ahogy hívei egybegyúrva? Ezt eldönteni nem tudom, ám ha igaz lenne, akkor elég érdekes képet kapnánk. Egyszerű ruhája vakító fehérre mosva, miközben lábán vérfolt éktelenkedik. Arcán békés, bizalmas mosoly, kidülledt pupilláit Ray Ban napszemüveg takarja. Egyik kezével áldást hint, másikkal a telek papírjait veszi el, önkéntes adomány gyanánt. Bő ruhája alól meg egy ártatlan kisfiú mászik elő, tejfeles képpel.

Tudom, hogy ez a kép akár istenkáromlással is felérhet, de nem én festettem ilyenre, hisz én sosem cselekszem Isten nevében. Viszont egyre több olyan személy akad a bolygónkon, aki a Teremtő nevét veszi a szájára, pedig tette épp ősi ellentétét igazolják. Igazából Isten - legalábbis eredeti tanaiban - régen kiveszett a földről. Már csak néhány remete községben lehet viszonylagos tisztaságban fellelni, ám ezek száma is egyre fogy. Ellenben odalentről valaki egyre több hívőt szerez.