Régen látott esély - nem szabad elszalasztani!
Az olimpiai részvételért harcol csütörtöktől a magyar jégkorong válogatott Rigában. A négycsapatos torna első helyezettje repülhet majd Vancouverbe: a lettek, az olaszok és az ukránok is pályáznak a repülőjegyre. Mi lehetünk nevető negyedikek? Esetleg nem
2009. február 4. szerda 19:19 - Gedei Szilárd
A szapporói hősök Rigába indulnak azért, hogy kivívják a vancouveri szereplés jogát – e három kontinensen átívelő nagy földrajzi találós kérdés megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. A magyar férfi jégkorong válogatott ugyanis a
tavalyi szapporói Divízió I-es győzelmével és feljutásával az A csoportba és még messze nem érte el a maximumot. Jöhet az olimpiai selejtező Lettországban csütörtöktől, és ha azt sikerrel vesszük, akkor a 2010-es olimpia is.
Realitás vagy álom?
Cortina ideges
"Ötödik éve vagyok a csapat élén, és most vagyok a legidegesebb. Különböző okok miatt nem tudom, hogy mire számíthatok. Lehet nagyon jó és rossz a vége. A lényeg, hogy a torna után pozitív élménnyel várhassuk a vb-t.”
„Ha én játékosként egy olimpiai részvételért küzdenék, akkor is mindent beleadnék, ha csak öt százalék esélyem lenne” – ez a mondat a válogatott kanadai-olasz szövetségi kapitányának,
Pat Cortinának a szájából hangzott el. A lett fővárosban, Rigában rendezendő négycsapatos olimpiai selejtezőtornának ugyanis – enyhén szólva sem – mi vagyunk az esélyesei. Persze azt már régen megtanulhattuk, hogy
a mi csapatunk esetében ez nem jelent semmit: lassan kijelenthetjük, hogy hokisaink ellen senki nem léphet jégre tuti győzelemben reménykedve.
Négy csapat, de csak egy utazhat az olimpiára. Lettország a 11., Olaszország a 14., Ukrajna pedig a 17. az aktuális világranglistán. Mondhatjuk, hogy
Magyarország a 20. helyével nem számít esélyesnek. Mondjuk is, mondják is. Még a játékosok is.
Az utolsó olimpia
Kudarc vagy siker? 1964-et írtunk, amikor a magyar jégkorong válogatott kiharcolta az innsbrucki olimpiai szereplést. Pechünkre azonban mindössze a 16. legerősebb csapatnak sorolták be a mi válogatottunkat, ez azt jelentette, hogy az első, úgymond selejtezőkörben az első kiemelttel, azaz a félelmetes Szovjetunióval kellett mérkőznünk. Firszov, Ragulin és a Majorov testvérek az egyik oldalon, a Boróczi-Jakabházy-féle magyar generáció a másikon. A vége 19-1 oda. Ráadásul utána sem nyert meccset a csapat. Csúfos kudarc? Csak az akkori sportvezető elvtársak szerint. Siker? Ha azt nézzük, hogy azóta még csak az olimpiák közelébe sem kerültünk az volt.
-
Nem lennék meglepve, ha a szünetbéli jégfelújításoknál a mi térfelünkön erősebben kellene nyomnia a kést a rolbásnak, s a túloldal kevéssé lenne összekarcolva – nyilatkozta a csapat elutazása előtt a francia Briancon csapatában légióskodó Szélig Viktor. –
De mondhatnám úgy is: borítékolható, hogy nagyon nagy nyomás alatt lesz a védelmünk. Nem véletlen, hogy Pat Cortina szövetségi kapitány a szokásokkal ellentétben nem hét, hanem nyolc védőt jelölt az utazó keretbe – tett még hozzá a nagy kaland előtt
a csapat egyik legrutinosabb tagja.
Egyszerűbben fogalmazva: pokoli nehéz dolga lesz a klasszisok sorait felvonultató ellenfelek ellen. Abból sem szabad kiindulni, hogy például pont Ukrajna volt az a csapat, melyet tavaly 4-2-re kalapáltunk el a Divízió I-es vébé „döntőjében”. Ha ugyanis csak arra gondolunk, hogy a tízezres Arena Rigában valószínűleg teltház lesz már rögtön az első, a hazaiak elleni meccsünkön is (a Skonto mellett ebben az arénában rendezték a 2006-os A csoportos világbajnokság meccseit is) megállapíthatjuk: föl kell kötniük a szuszpenzort srácainknak.
Első és egyben legerősebb ellenfelünk, a lett válogatott egyébként a nem is olyan rég átalakult orosz ligában, a KHL-ben edződő Dinamo Riga csapatára épít. Ráadásul lett barátaink még NHL-játékossal is erősítenek: a Florida Panthers a lett szövetség kifejezett kérésére elengedte a selejtezőre Janis Spruktsot.
A magyar válogatott meccsei az olimpiai selejtezőn
Lettország – Magyarország február 5., csütörtök, 18.00 (SPORT TV)
Olaszország – Magyarország február 6., péntek, 14.00 (MTV)
Magyarország – Ukrajna február 8., vasárnap, 12.00 (MTV)
Ha tehát komolyan gondolják a fiúk, hogy az 1964-es, innsbrucki ötkarikás játékok után ismét ki szeretnének a magyar válogatott nevében egy olimpiára jutni, akkor a maximumot kell nyújtaniuk. Nem lesznek elegek
Szuper Levente remek védései, nem lesz elég a védelem hibátlan teljesítménye, de még a csatárok jó formája sem. Elő kell venni ugyanazt a szívet, ami
már oly sokszor (legutóbb Szapporóban) segített.
Még a sikerrel megvívott előselejtező után
kérdeztük idősebb Ocskay Gábortól, hogy mindez mire lehet elég. Akkor és ott a fehérvári hokipápa elmondta a Hírextrának, hogy szerinte ha a maximumot nyújtjuk sem lesz sanszunk a győzelemre. Lehangoló szavak, de már annyiszor mondtak hasonló véleményeket a szakemberek, és annyiszor cáfoltak ezekre rá Palkovicsék, hogy az egyszeri, hokimániásnak talán nem nevezhető szurkoló is reménykedik már valamiben.
Hogy lehet-e nagyobb csodát végrehajtani, mint a szapporói, az már csütörtökön este kiderül. Ha elkapnánk a házigazdákat… A baj az, hogy ha-val kezdődő mondat nincs a sportban. Akkor legyen ha nélkül.
Csütörtökön elkapjuk a házigazdákat és utána…