Ha Baranyai János súlyemelőnk nem szenved horrorisztikus sérülést a pekingi olimpián, talán soha nem derül fény a magyar sportolók enyhén szólva is hiányos biztosítási szerződésére. Csakhogy Baranyai megsérült, majd felépült, s néhány hete nézett nagyot a postásra, amikor az meghozta neki a sérülése miatt járó „fájdalomdíjat”, mind a háromezer (!) forintot. Lett is nagy felháborodás - nem elsősorban maga az érintett vette ezt rossz néven, hanem a magyar sportvezetés (Schmitt Pál) lépéseit árgus szemekkel nyomon követők.

Megvan, hogy kinek a sara. De ki fog takarítani?

A Nemzeti Sportszövetség alapbiztosítása tehát 3000 forint egy olyan sérülés esetén, melyben kicsavarodik az ember könyöke. Ez már önmagában is döbbenet, főleg ha hozzátesszük: a sportolók úgy tudták, van érvényes és normális biztosítási szerződésük. Ugyanis a MOB-bal karöltve aláírtak egy papírt, amiről azt hitték, hogy az olimpia végéig garantálja számukra az élet-, a baleset-, az egészség- és poggyászbiztosítást. Aztán kiderült, hogy nem. Ez bizony a Magyar Olimpia Bizottság sara, amit nem lesz egyszerű eltüntetni a honi sportvezetés padlójáról.

Ráadásul mintha csak erre várt volna Gyenesei István, sportért felelős miniszterünk: miután megtudta, hogy gondok vannak a biztosítási papírokkal, azonnal átutaltatott 300 ezer forintot Baranyai számlájára, mondván: ez az összeg már jobban hasonlít arra, amit joggal elvárhat egy sérült olimpikon kártérítésként. A MOB pechjére azonban ezzel az esettel kiderült az adminisztrációs csúnyaság. Ment is a levél szívtől szívig – a feladó Gyenesei István miniszter, a címzett a MOB elnöke, Schmitt Pál volt. S hogy mit tartalmazott a szösszenet?

Gyenesei vs. Schmitt

„Feltételezhetően a pekingi olimpián részt vevő versenyzőink nem voltak, nem lehettek tisztában biztosítási hátterükkel. (…) Sportolóink szerződésében – amelyet a Magyar Olimpiai Bizottsággal írtak alá – az áll, hogy az olimpiáról történő hazaérkezésig számukra élet-, baleset-, egészség- és poggyászbiztosítást köt a MOB. Utólag kiderült, hogy mindez csak a kvalifikáció megszerzésétől a Pekingbe utazás megkezdésének pillanatáig érvényes. Onnantól már csupán a házigazdák vagy a NOB biztosítása, feltételezhetően csak a betegellátásra vonatkozóan működött. Vagyis úgy tűnik, mást vállalt a MOB és mást teljesített” - írta a miniszter a MOB elnökének. Ketten amúgy sem kedvelik igazán egymást, vagy fogalmazzunk úgy: szakmailag és emberileg sem értenek mindenben egyet.

Viszont kétségtelen: a MOB csúnyán elszúrta a dolgot. Azt azonban, hogy vajon ki lesz az, aki elviszi a balhét egyelőre még senki sem tudja. Gyenesei sem.

Kérdések azonban adódnak. Ki a felelős a MOB-nál ezért a gikszerért? S ami még fontosabb: ki fogja végül elvinni a balhét? Hiszen - múltkori MOB tisztújítás ide, fiatalítás oda - a Magyar Olimpiai Bizottság még mindig egy elég régies elveken működő, mondhatnánk bürokratikus szervezet, erőskezű emberrel az élen.

Hogy hibáztak volna? Az a baj, hogy ez már senkit nem érdekel. Lám, még Gyenesei is azzal zárta Schmitt Pálhoz írt sorait, hogy ne bűnbakot, hanem megoldást keressenek.

Csak az a baj, hogy előbbit sokkal könnyebb találni…