Nagyapám megmondja

A nagyapám bölcs, világlátott ember. 86 évével bőven van tapasztalat mögötte és kor egyáltalán nem kezdte ki a tudatát, mint ahogy azt sajnálatosan eljátssza sok idős emberrel. Vidékről érkezett, kétkezi munkát kiskorától fogva végzett, majd később a fővárosban őrizte a magyarországi kommunizmus vezetőinek testi épségét. Ennél fogva volt tere és lehetősége átlátni az ország helyzetét és viszontagságait.

Mikor a minap vacsorára mentem hozzá, magából kikelve fogadott. Érthető, hogy elküldte a jelenlegi összes médiumot melegebb éghajlatra, elvégre idejében - még a szocializmus előtti időkben sem - nem volt szokás ennyire felfújni a híreket, vagy a sztárok minden apró-cseprő ügyét címlapra vinni. Most a miskolci rendőrfőkapitány által generált cigánycirkuszon volt kiakadva. Viszont amit mondott az eléggé megakasztott, ugyanis olyan szempontból nézte a helyzetet, amire mi „fiatalok” nem lennénk képesek.

„Min van úgy mindenki kiadva?”- kérdezte. „A fószer közölte, hogy két hónapja csak cigányok követtek el rablásokat. És akkor mi van? Nem értem én ezt…”- folytatta, megrázta a fejét és beballagott a szobába. Majd mesélni kezdett az ő idejéről. A régi időkről, amik sok mindent más megvilágításba hoznak.

Régi korok cigányai

A képzeletbeli időutazást nem születésénél, hanem a homokórát visszafelé pörgetve, legutolsó munkájánál kezdte. Hivatásánál fogva gyakorlatilag személyi testőre volt a régi rendszer több politikai vezetőjének, mind a rákosi-, mind a kádárkorszakban. Mivel az akkoriak féltették létüket, ezért a bizalmas tárgyalásoknál is jelen voltak a testőrök, bár elviekben „nem halhattak semmit”. Nagyapám hallott, de nem beszélt, legalábbis nem olyanoknak, akik ezzel visszaélhettek volna. A rendszer elmúltával sem bolygatta a múltat, próbált az általa is preferált kapitalizmusban érvényesülni, de az emlékek ugye makacs dolgok.

Ilyen „meg sem hallott” emlékekből tudja, hogy hiába volt törvénytelen a munkanélküliség, a cigányok jó részét nem tudták rávenni a munkára. Módosítgattak adatokat, szépítgettek számokat, de amelyik bement a gyárba, az is csak „ellődörgött itt-ott" , igazi munkát mégsem végzett. Nem fűlött hozzá a foguk. Nem úgy éltek eddig, több száz évig.” Így volt ez más szocialista országokban is, ahol nagyobb mennyiségben voltak jelen a cigányok - vezetők közt néha felmerült a kérdés, de megoldást közösen sem tudtak rá találni.

Kapitalizmus

De ez annál régebben se volt másképp - meséli. A cigányok Indiából jöttek egykor és sosem telepedtek le, hanem legtöbbje vándoréletet élt: teknővájók, drótosok voltak, purdékban utaztak a családdal. Ahova mentek ott a munkát elvégezték, árújukat eladták, és ami útba esett azt felélték. „Mi egyszer kihajtottuk a kacsákat a tóra, aztán mikor hívtuk őket, nem jöttek - csak a tollakat találtuk meg. Kérdeztük kik jártak erre, mire azt mondták: a teknővájó cigányok.” Nagyon kevesen telepedek le. Azon kevesek, akik beköltöztek a városba, azok vályogvetéssel és zenészkedéssel foglalkoztak. Nem bírták őket rávenni más, normális munkára - persze kivétel mindig akadt. „És kérdem én, ha a szocializmusban nem tudták, hogy gondolták, hogy a kapitalizmusban majd tudni fogják?”

„Nem értem azt se, hogy miért gond az, ha valaki cigányozik.”- folytatta. Régen is úgy hívták őket, hogy cigányok - a párt felsőbb köreiben éppúgy, mint falun -, ők maguk is cigányoknak nevezték magukat, nem értem miért kell ezt hirtelen megváltoztatni. A cigányság fogalom volt régen is, igaz akkor nem csak negatív jelentése volt. Remek muzsika, kézműves érzék és betyárbecsület is tartozott hozzá.

„Ha ránézel, úgyis látod, hogy cigány. Ha meg beszélsz vele két percet, akkor meg rájössz, hogy melyik fajtából van. Nem a külső számít, hanem az, hogy milyen munkát képes letenni az asztalra. Azt hiszem ez is része a kapitalizmusnak.” - fejezte be kifakadását, majd megdörzsölte a homlokát és sokáig hallgatott. Én is vele tartottam eme tevékenységben, de közben azon járt az eszem: mennyi mindent lehetne megoldani, ha mindent úgy néznénk mint ő, a távoli okokkal kezdve, nem túlháborogva.