Értem én, hogy kiakadt a miniszterelnök, felfogom, hogy benne is összegyűltek löttyös indulatok, és azt is elfogadom, hogy megvannak a jogosítványai arra, hogy a többség érdekében megvonjon állami támogatást egy olyan orgánumtól, mely a megítélése szerint átlépte a többség ingerküszöbét és gyűlöletkeltésre alkalmas.

Ennek ellenére akkor sem örvendek a dolognak, mert bár egyetértek abban, hogy amit Bayer Zsolt a hétfői cikkében leírt, és amit a Magyar Hírlap címoldalon megjelentetett, az vállalhatatlan, védhetetlen, akkor sem egy miniszterelnöknek kellene erről döntenie.

Még akkor sem, ha Strasser Tibor ügyvéd magyarázata alapján ez jog szerint a miniszterelnök jogköréhez tartozik. Ugyanis ebben az országban ez olyan korokat idéz, amit nem szerencsés a mostani korhoz társítani. Még akkor sem, ha a demokrácia őshazájának mondott Egyesült Államokban az elnöki jogkör még ennél is nagyobb, viszont ott nem volt Szálasi vagy Rákosi éra.

Tehát a jog szerint ezt megtehette a miniszterelnök, mégis vannak bennem kételyek, hogy ebben nem lenne jobb, ha egy adekvát, törvényi szabályozók alapján működői szerv, bíróság lenne a szerencsésebb döntéshozó, mely hatalmi oldalaktól függetlenül ítélkezik, kiiktatva a pártosságot egy ilyen fontos kérdésből. Ugyanis ennek így rossz az üzenete, mert bele lehet kapaszkodni, hogy a miniszterelnök diktátorként, kiskirályként viselkedik - még akkor is, ha a jog szerint teljesen védhető a tette.

Ami a szólás- és sajtószabadságot illeti, nálam kiverte a biztosítékot Bayer Zsolt írása, de ettől még bizonyos értelemben örülök, hogy valaki ilyet leír, mert a közhangulat egyes részét tükrözi, amin sürgető igény változtatni. Mert így egy kocsmában talán lehet óbégatni, anyázni, bűnbakot keresni két sör között, bár értelmes embernek még azt is módjával, sőt, inkább egyáltalán.

Meg az is igaz, hogy mindent le lehet írni, legfeljebb beperelik, betiltják, de legalábbis nem kap állami támogatást az illető, ha ellenkezik a többség érdekeivel. Nagy vonalakban most ez történt. A többséget most még Gyurcsány Ferenc testesíti meg azzal, hogy ennek az országnak a miniszterelnöke. Ergo megvonhatja a többségre hivatkozva az állami juttatásokat attól az akármitől, amely szembemegy a többség érdekeivel, vagy pl. jelen esetben gyűlöletkeltő.

Vagyis szó sincs itt a szólás- és sajtószabadság lábbal tiprásáról, egyszerűen megvonták az állami mankót egy magánvállalkozástól. Attól még Bayer Zsolt azt írhat, amit akar, és azt jelentethet meg, amit ő, vagy a lap főszerkesztője, ne adj’ Isten a tulajdonosa megenged. Az állam meg vagy támogatja, vagy nem. (Itt jegyezném meg, mielőtt még vádak érnének, hogy egy árva huncut garast nem kap a portálunk állami cégtől. Sajnos. Pedig nagyon jól jönne pár millió, főleg, hogy nagyobb látogatottságot generálunk, mint a Magyar Hírlap, de már hozzászoktunk az indokolatlan támogatások rendszeréhez ebben az országban, ahol nem a teljesítmény dönt. )

Szóval én továbbra is nagy örömmel fogom olvasni Bayer Zsolt írásait, mert tanulságosak és nem leszek meglepődve, ha nem éri ez ügyben semmi kellemetlenség. Amúgy sok ismerősömmel azon csodálkozunk, hogy mi a fenétől lett egy kiváló tollú, elképesztően pontosan elemző, zseniálisan gondolkozó, csodálatosan gazdag szókinccsel, fordulatokkal élő, tehetséges író ennyire pontatlan, felelőtlen, acsarkodóan agyhalott ágáló, aki bizonyos értelemben jogos kritikáit ilyen egyértelműen otromba, vállalhatatlan köntösbe bújtatja.

Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy valójában ő Gyurcsány beépített ügynöke, aki azért ír ilyen habzó szájjal, hogy elvonja a figyelmet a szégyenletes 23%-os ÁFA-ról, vagy a tragikus romapolitikáról. Azért követel vadnyugat romantikájú, füstölgő pisztolyokkal rendet tevő seriffeket, hogy ne derüljön ki, hová tűntek el a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására szánt milliárdok, amikben minden politikai párt nyakig sáros.

A legszebb, hogy szerdai írásában Zsolt kimondottan összeszedetten fogalmazott, már nem acsargott, mint hétfőn, és csak egy félreérthető gondolata volt, de az nagyon. A többi egyértelmű és néhol még akár vállalható. Alapvetően még mindig nem értünk egyet sok mindenben, de kívánom neki, hogy még sok írással örvendeztesse meg hallgatóságát. Magánpénzből, szabadon. Amennyiben pedig átlép egy határt, akkor tessék beperelni és ha bűnös, megbüntetni. De senki ne mondja, hogy újságíróbűnözés, mert kiakadok!