Ukrajnában február 2-án döntöttek úgy a dolgozók, hogy elfoglalják a Kherson mezőgazdasági gépgyár igazgatósági épületét. A drasztikus lépésnek az oka, hogy a tulajdonosok be akarják zárni az üzemet. Ennek folyományaképpen el akarják bocsátani a háromszáz munkást, ráadásul az előző havi bérüket sem akarják kifizetni.

A gyárfoglalók üzemi tanácsot alakítottak, aminek feladata a gyár teljes ellenőrzése. A Kherson városában működő gyár egykor állami tulajdonú vállalat volt, a privatizáció során magánemberek kezébe került, akik mindenféle előzetes bejelentés nélkül leállították a kifizetéseket. Ezt természetesen a gazdasági válsággal magyarázták. Sőt azt sem rejtették véka alá, hogy teljesen fel akarják számolni a120 éves üzemet.



Tragédiába torkollt

A munkások helyzete sokáig teljesen kilátástalannak tűnt. A kétségbeesés és a megalázottság érzése egyikükben addig fokozódott, hogy a gyár udvarán vetett véget életének: felakasztotta magát. Társai már nem tudták megmenteni. A gyárfoglalók híre gyorsan elterjedt. Szimferopoli egyetemről ezer diák vonult az utcára, hogy szolidaritásáról biztosítsa a dolgozókat, de a városból sőt más ukrajnai városokból is sokan csatlakoztak a megmozduláshoz.

A sajtóvisszhang külföldre is elért, a hatás nem maradt el: a gyár vezetése végül engedett a követeléseknek és kifizették a béreket. A történetnek azonban nincsen vége. A munkások továbbra is kezükben tartják az üzemet, hogy követeljék annak újraállamosítását. Mint mondják, nem bíznak többé a magántulajdonosokban.

A legfontosabb üzenetük, hogy azt szeretnék, ha a válság árát azokkal fizessék meg, aki felelős érte. Mint a Magyar Szociális Kerekasztallal is tudatták: „Nem engedjük meg, hogy elvegyék tőlünk megélhetésünket és munkahelyeinket!”



„Lengyel ukrán egy barát”

Lengyelországban hasonló a helyzet. Az ország déli részén fekvő Stalowa Wolában lévő ZZM gépgyár jutott hasonló sorsra. Több ezer dolgozó foglalta el az üzem épületeit, hogy megakadályozza a gyár bezárását. A tulajdonosok csődöt jelentettek, majd tudatták, elbocsátják valamennyi munkásukat.

A gazdasági válság miatt leálltak a megrendelések; a hírek szerint az osztrák partner tette be a végképp kaput a ZZM-nek.

A gyárfoglalókhoz többen csatlakoztak a városból is. Nagyszabású szimpátiatüntetés így átalakult a szegénység elleni illetve a munkahelyek megtartása melletti megmozdulássá.

Jön az ár…

A gazdasági válság nem kímél egyetlen országot sem. Tudva a brit, a belga, a görög, a hongkongi, az amerikai és a világ számos országában kirobbant ellenállást, már csak az a kérdés, hazánkban mikor fajulhatnak idáig az események? Igaz, a Zalabaromfi-ügy rávilágított, kicsiben itt is megjelent már ugyanez a probléma. Kérdés meddig bírja szusszal a magyar ipar, meddig lesz képes kifizetni a dolgozóit?

A fenti két gyárfoglalás, illetve az Európában elszórtan kialakuló sztrájkocskák azt mutatják a gazdasági válság bizony elért a legalsó rétegekig. A pénzügyi kártyavár összeomlása előbb-utóbb maga alá temeti a dolgozókat is. A legfőbb kérdés pedig, hogy eljöhet-e egy összeurópai sztrájkhullám, ami egymásba érve a teljes európai hatalmi rendszert is megrengeti?