Programajánló turistáknak
Úgy látszik a magyar jobbosok megmentették a honi turizmus nemrég még szépen kibontakozó oldalágát, a katasztrófaturizmushoz hasonló tüntetésturizmust. Ugyanis a japán és az osztrák turisták egyaránt 2008 utolsó negyedévében kaptak rá, hogy a rohamrendőrök és a tüntetők között rohangászva, fényképezőgépükkel kattintgatva élvezzék a nem mindennapi adrenalin-bombát és közhangulatot. De manapság már Bulgáriába vagy Izlandra kellett menniük ilyesfajta élményekért, pedig ott még székházostrom sem volt. De most egy gyilkosság, egy miniszterelnöki sajtófricska és egy emléknap elegendő indokot szolgáltatott a különleges turisztikai ágazat újraszárnyalására.
„Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”
Kedves Vendégeink! Elsőként a magyar sajtószabadság hatalmát és korlátlan kiterjesztését kell megemlítenünk, miközben a tüntetések paradicsomába, a Parlament előtti Kossuth térre tartunk. Itt gyűltek össze több százezren pár évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök távozását követelve, és a mostani eset is hozzá köthető. Ugyanis egy jobboldali lap kissé erős publicisztikát közölt, amire a miniszterelnök betiltatta a lapot a minisztériumokban. Ennek okán ismét skandál a tömeg - nem kell izgulni, pár perc alatt megtanulják, ismételjék nyugodtan - „mongyon le!”. Látják, megy ez.
Több ismert személy, újságíró is itt van, a tömeg pedig többezrese nőtt. Bayer Zsolt, az említett cikket jegyző firkász; Morvai Krisztina, a Jobbik nyíltlevélírója; Farkas Flórián, a Lungo Drom romaszervezet képviseletében - ők mind ott állnak majd, felszólalnak, és mondanak értelmes dolgokat. A miniszterelnököt például a nemzet táncosának vagy épp hibbant Nérónak nevezik, és megtudhatjuk, hogy a sajtószabadságnak legalább két oldala van, valamint egy igen fontos tényt: van olyan szavunk, hogy cigány (eme utóbbit tényleg érdemes megjegyezni, mert az országban sajnálatos módon sokan nem ismerik).
A hangulat korántsem annyira elfogult és agresszív, mint szokott lenne, sőt a beszédek többsége szellemes és felvilágító stílusú, ami egyáltalán nem megszokott egy ilyesfajta gyűléstől. Persze a sértések sem maradnak el. Előbb hallhatták a miniszterelnök szidalmazását, most meg Bayer adott a balliberális SZDSZ egyik vezéralakjának egy szép jobbegyenest: „csak a hülye, a vak és Gusztos Péter nem érti”. Minden esetre a miniszterelnök szava mindenképpen célt tévesztett, ugyanis két nap alatt hatezerrel nőtt a sajtóorgánum előfizetőnek száma. Erre mondják: aki másnak vermet ás…
Leszúrták a cigányok
De ha valami erőszakosabb hangvételű, pörgősebb gyűlést szeretnének, akkor sétáljunk át a stadionokhoz. Van ebben minden, amit szeretnek: vér, halál és erőszak, némi kisebbségi fűszerzéssel. Nem kell titkolni, tudjuk mi. A fenti cikk-gyűlés is ehhez kapcsolódott: népszerű külföldi sportolót szúrtak le a cigány bűnözők Veszprémben. A Sportaréna hirtelen elhatárolódott az egésztől, így a gárda és az ezernél is több Jobbik-szimpatizáns csak előtte gyülekezhetett, de az ilyesmi teljesen megszokott kicsiny országunkban, ne is csodálkozzanak rajta.
Van itt minden: Himnusz, vádaskodás, szidalmazás, „aki nem velünk, az ellenünk van” eszme, és így tovább. Forrong a levegő, tapintható a tesztoszteron. És nem a magyar jobboldal lenne, ha a két erőteljesen jobboldalú rendezvény ne veszett volna össze: a Kossuth-téren nemkívánatos személynek titulálták a gárda egyik vezéralakját, ezért itt meg anyáznak rájuk - hallhatóak a pletykák. A lényeg persze a lényeg: kijelentik, hogy van cigánybűnözés, felsorolnak félszáz esetet, majd eldöntik: erősebb rendőri intézkedések kellenek. Valamint ők is elküldik a fenébe a manapság nem túl népszerű rendészeti minisztert: „Ha Draskovics elvtárs kihúzná a fejét a seggéből, észrevenné, mi is történik napjainkban Magyarországon”. Majd békésen hazavonulnak, könnygáz nincs, de várják csak ki a holnapot!
Kitörve a várból
És igen, eljött a szombat, a Becsület napja! Ekkor a két pénteki tüntetést kipihenve részt vehetnek egy emlékfelvonuláson - amely kísértetiesen hasonlít a tegnapi eseményekre. Ha valaki nem tudná ez az a nap, amikor 1945-ben, Budapest ostrománál német és magyar (náci) csapatok kitörtek a felszabadító - később megszálló - Vörös hadsereg karmaiból, és védműként használt Budai várból eljutottak egészen a pilisi német-magyar vonalakig. Igaz, hogy a több tízezres kitörőkből csak párszáz érte el a célt, mert a legtöbbje meghalt, vagy Szibériába nyert hosszú távú nyaralást, de hát ez akkor is ünnep, hisz bátran voltak, és akadtak, akik túlélték.
De nem is ez a lényeg. Hisz láthatnak egy csomó, katonai diktatúrákat idéző menetelő alakot - jóval nagyobb rendben, mint tegnap - mellettük hasonlóan haladó csatacsótányokat (ez a rohamrendőr legújabb beceneve), és átérezhetik a nemzeteket meghaladó nacionalista összefogást is. Elvégre ha jól megfigyelik a zászlókat, jelképeket, és hegyezik a fülüket a különböző nyelvek pattogó szavaira, akkor észrevehetik, hogy cseh, horvát, német, olasz, svéd és szlovák megemlékezők is jelen vannak. Mint egy szép nagy család. Az útvonal a szokásos Hősök tere - Ismeretlen katona emlékműve, és azt is tudom, hogy van akik unják a tegnap látott Kossuth teret is. Épp ezért jövőre megpróbálunk ismét tankfutamot és némi székházostromot rendezni, csakhogy élőbe is megfigyelhessék.
Csak Önöknek, csak mi, csak mert ebből is pénzt lehetne csinálni.
