Az euroszkeptikus gondolkodásáról ismert cseh köztársasági elnök már többször kritizálta az Unió jelenlegi felépítését és döntéshozatali mechanizmusát, ezen túlmenően a tervezett reformokkal sem ért egyet.

EU-ellenes akciói

Korábban is volt már több, nagy feltűnést keltő akciója a hazájában igen népszerű Klausnak. Többször kijelentette már, hogy nem támogatja az Európai Unió legújabb reformjait, s elfogadhatatlannak tartja a lisszaboni szerződést. Elutasítja mind a közös európai külpolitika, mind a közös energiapolitika gondolatát. Úgyszintén ellenzi, hogy tartósabb jelleggel elnököt válasszanak az Európai Unió élére.

Amikor január 1-én Csehország Franciaországtól átvette az uniós elnökséget, Klaus kifejezetten tiltakozott az ellen a szimbolikus aktus ellen, hogy kitűzzék az Európai Unió zászlaját a prágai köztársasági elnöki hivatalra.

Február elején pedig segédkezett egy cseh euroszkeptikus párt megalapításában. S bár ő személyesen nem jelent meg az alapításon, a Szabad Polgárok Pártja nevet viselő alakulathoz több szállal is szorosan kapcsolódik. Az új párt elnöke az a Petr Mach lett, aki az elnök közeli hivatali munkatársa, ezenkívül a Klaus által alapított prágai Gazdasági és
Politikai Központ igazgatója is.

A közelmúltban több interjúban is kifejtette a nézeteit a cseh elnök. Emlékezetes volt, amit egy francia hetilapnak mondott: „Egy dolog bizonyos. Miként egykor a Szovjetunió fennállása idején, úgy az Európai Unió esetében is elmondható: roppant fontos döntések nem azokban az országokban születnek, amelyekre vonatkoznak.”

Ugyanebben az interjúban egyúttal azt javasolta, hogy Brüsszel adjon vissza hatásköröket a tagállamoknak. Reményét fejezte ki továbbá, hogy soha nem fog létrejönni az egységes európai állam.

Brüsszelben sem tesz lakatot a szájára

Az Európai Parlamentben a minap elég kemény hangú beszédében fejtette ki ellenérzéseit.

Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy „az uniós tagságnak ugyan nincs alternatívája, de már túl sok jogkör összpontosul Brüsszelben. A keresztút a maastrichti szerződés, Európa akkor indult el rossz irányba.”

„Az Európai Parlament nem eléggé demokratikus, nem képviseli közvetlenül a választókat, a döntési jogkörökből vissza kellene adni a nemzeti törvényhozásoknak és kormányoknak, a gazdaságokat liberalizálni kellene s megfosztani az állami támogatásoktól.” – mondta el véleményét Klaus.

Beszédében élesen bírálta az Uniót megújítani hivatott lisszaboni szerződést, a mind szorosabb integrációt, de legfőképpen azt a légkört, hogy „aki ellentmond, aki vitába száll, azt Európa ellenségének kiáltják ki. Ez arra a korszakra emlékeztet, amelyből Csehországnak és a többi volt szocialista államnak sikerült kitörnie, s amelyet egyáltalán nem kíván vissza. Az integráció sokféle formát ölthet, egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi a legjobb. Az intézményi szerkezet egyébként sem lehet cél, sokkal inkább eszköz a gazdasági fejlődés, a szabadság, a demokrácia ösztönzésére.”

A nemzeti büszkeségtől hajtva pedig – elfelejtve a cseh fizetőeszköz hónapok óta tartó gyengülését –még a következőket is hozzátette: „Csehország számára győzelem, hogy még saját valutáját használja, mert szerinte az euróövezet sem védte meg a tagjait a pénzügyi válság hatásaitól.”

Beszéde alatt sok képviselő tiltakozásul kivonult a teremből, de többen – főleg az euroszkeptikus pártok képviselői – hangos tapssal üdvözölték a szavait.

A felszólalás után a néppárti Hans-Gert Pöttering parlamenti elnök látható ingerültséggel azt hangoztatta, hogy „a demokrácia létére utal az a tény, hogy Klaus ilyen tartalmú beszéddel megnyilatkozhatott ezen a fórumon.” Pöttering ezzel valószínűleg arra utalt, hogy ha igaz lenne Klaus véleménye – amely szerint az EU hasonlít az egykori Szovjetunióra – akkor nemhogy nem mondhatta volna el a beszédét, hanem valószínűleg az első mondat után karon fogták volna és meg sem álltak volna vele Szibériáig.

Klaus az uniós tisztségviselők mellett az újságírókat sem kímélte. Valószínűleg, azt hitte, hogy Csehországban van, mert annak megfelelően kezelte a brüsszeli tudósítókat (otthon ugyanis a minap aláírta az ún. újságírói szájkosár-törvényt, amit a nemzetközi szervezetek a sajtószabadság korlátozásának tekintenek). A cseh elnök ugyanis nem a parlamentben találkozott a reá ott várokozó újságírókkal, hanem a cseh uniós képviseleten, ahol viszont már csak az előzetes regisztráció sorrendjében engedték be – korlátozott számban – a sajtó munkatársait, így sokan az épületen kívül rekedtek.