Tvrtko és Frei tervei: 'Shoppingolással' segítsünk Afrikán!
Hogyan segíthetnénk egyetlen banános csokival Kongó lakosságán? Nagyon egyszerűen. Úgy hogy megvesszük! Erről beszélgetett, Kucsera Gábor, Frei Tamás és Vujity Trvtko a Merlin színházbeli kerekasztalbeszélgetésen.
2009. február 25. szerda 19:19 - Pásztor Balázs
Kucsera: Egyszerűen másképp élik az életüket, mint mi Európában: a hozzám odajött gyerekek például rettentő közvetlenek voltak, azt is megmutatták, hogy hol élnek.
Trvtko: A már könyveiben is olvasott szörnyű példákat (kongói háborúk szörnyűségei, menekültek helyzete, mészárlások) hoz fel a kontinens közelmúltjából és jelenéből. De ezt kontrasztba állítva beszámol azokról a „hihetetlen természeti kincsekről” is amiket utazásai során látott. Pedzegette, hogy az ottani történések korántsem kapnak akkora sajtónyilvánosságot, mint a modern világban történt események, hiába szörnyűbbek vagy komolyabbak azoknál (példának a szeptember 11. és a kongói népirtás ismertségi összehasonlítását hozta).
Mesélt egy aranyos történetet az ottani összetartozásról is, amelyből kiderül hogy az ottaniak szorult helyzetük ellenére (vagy épp azért) sokkal jobban összetartanak mint Magyarországon: hiába van sorbaállás egy munkáért, senki nem „fúrna” meg senkit, csakhogy megkapja.
Györgyi: Kenyai utazásait felelevenítve megerősítette Kucsera állítását: ott még a nyomornegyedben is mindeki mosolyog. Egészen boldog ők, anélkül is, amit mi értéknek tartunk (áram, gáz, pénz, wc stb).
A Fair Trade
Kucsera: Miután Györgyi megkérte, hogy mindenki mondjon egy kedvenc FT terméket, akkor ő a banános csokit említette.
Tvtko: Támogatta a banános csoki kedvenc termékké valló avanzsálását, de elterelte a szót Samira , Afrikából származó „fogadott lánya” irányába. Egyebek mellett azt is kifejtette, hogy a lány amiből teheti, abból FT termékeket használ, mivel minden alkalmat meg akar ragadni családja és sortársai segítésére. Az előző témához visszatérve, Samirát a Dzsungelből dzsungelbe című film főhőséhez hasonlította. Mindketten mintha teljesen más világba csöppentek volna, amikor Európába/ Amerikába érkeztek Afrikából.
Frei: Az FT „vásárlásba csomagolt segítség”, lelkiismeret-kereskedelem (mivel a lelkiismeretünknek jó, ha úgy vásárolunk, hogy közben segíthettünk). Azért is fontos, mert köztudott: a küldött segélyekből nagyon kevés jut el a „címzettekhez”. Ugyanakkor Frei nem egy kritikus megjegyzéssel élt az FT-vel szemben. „Bonoról is bebizonyították hogy mekkora üzlet volt neki Afrika”. Az FT pénz is nagyrészt fehér üzletemberekhez jut és rajtuk, az ő lelkiismereteken múlik, hogy azt hova adják. Ő volt már olyan ültetvényen - igaz Kolumbiában - ahol a vezető semmit nem adott az FT pénzből a munkásoknak, vagy az országnak.
Felvetette elméletét, miszerint akkor csinálnánk igazán fair trade-et, ha a második világbeli országok (pl.: mi magyarok) közvetlenül a harmadik világból vásárolnák a termékeket, nem első világbeli közvetítéssel - így nem erősítenék az első világot, hanem velük szembe a harmadikat. Mert manapság azért olcsóbb egy afrikai kávé Angliában, mint nálunk (hiába van Anglia távolabb) mert az áru először átfut a briteken és csak azután érkezik hazánkba, és ez az árán is meglátszik. Ha ez nem így lenne, akkor mindenkinek jobb lenne (kivéve az angoloknak - a szerk.).
