Párkapcsolati problémákról faggattuk Kóti Ilona szexuápszichológust: miért hűl ki gyakran az emberek ágya, miért nem kezdeményeznek, melyek azok a gátlások, amik bennünk élnek.

Napjainkban, amikor már szinte minden a szex körül forog, akkor az emberek nagyobb része nehezen ugrik bele egy kapcsolatba. Sőt, nem csak, hogy nehezen ugrik bele, hanem még az elejét, a kezdeményezést sem meri bevállalni.

A média ontja magából az elvárásokat, hogy milyen gyakran szeretkezzünk, milyen pózban csináljuk, mikor állapodjunk meg - ezt a felsorolást még sokáig lehetne folytatni.

Egyre inkább bennünk van a gátlás, de nem csak az elvárások miatt. A felgyorsult, és nehéz élethelyzet is közrejátszik ebben.

Mi öli meg a szexet?

A szexet sok minden megölheti. Ha a húsz-harminc éves korosztályban az egzisztenciális problémákat vesszük alapul, akkor nagyon sokszor előfordul, hogy a fiatal párok, friss házasok elkezdik építeni új otthonukat, vagy megszületik az első gyermek: emiatt sokszor a férfi túlvállalja magát. Ezek sokszor oda vezetnek, hogy a párok egyre kevesebb időt töltenek egymással, mert mindegyikük el lesz foglalva a saját dolgával.

Ilyet már Kóti Ilona is tapasztalt, és inkább 25 és 30 közé tenné az érintett korosztályt. Az ehhez hasonló gondok sokszor a házasság végéhez is vezethetnek. Például amikor egy nagyobb problémával kell szembenézniük a pár tagjainak, vagy ha egyikük elveszíti a munkahelyét. Ez a férfiaknál érzékenyebb pont. Ha kirúgják őket, vagy alacsonyabb státuszba kerülnek, akkor a kapcsolatuk is meginog. Nekik kellene a családfő szerepét betölteniük, és ha erre nem képesek, akkor gyakori esetben, ezzel párhuzamosan taszítják el szerelmüket is maguk mellől.

Miért van az, hogy a pár egyik tagja inkább a tévét nézi?

Főleg a férfiaknál fordul elő, hogy ha mindennapos feszültségben élnek, sokszor a napi 8-10-12 óra munka stresszes szituációt eredményez. Ehhez hozzáadódik még a mindennapi megélhetés problámája, vagy a munkahelyen való megfelelés is.

Egy ilyen feszült nap után nem megy könnyen az otthonba való belépéssel az átállás. Mindaz, ami felhalmozódott a nap folyamán levezetést igényel. Ennek a normális módja az lenne, hogy a párok leülnek, és beszélnek a problémákról, de ennek nincs meg nálunk a kultúrája.

Ezért inkább bekapcsolják a televíziót. Újságba is merülhetnének, de az már macerásabb, mert ott olvasni, koncentrálni kell. Ilyenkor az embernek arra van szüksége, hogy megteremtsen egy üresjáratot, hogy csak bámulhassa a televíziót, ne kelljen gondolkodnia. Ennek kulturális értéke nincsen, és a személyességet, a párbeszédet sem pótolja, amit egy beszélgetés adhatna. S mire lezuhan az a feszültségi szint az egy-két órás tévénézés után, addigra már a másik fél ágyban van, vagy esetleg már nem lesz kedve a másikhoz.

Kóti Ilona több olyan emberrel is találkozott, akik arra panaszkodtak, hogy párjuk az együtlét közben fél szemmel a tévét figyeli. Ez is inkább a férfiakra jellemző, de mindkét fél elkövetheti. Sok alkalommal, ha nem is nézik feltétlenül a tévét, be van kapcsolva, s zümmög a háttérben. Ilyen helyzetben nem vagyunk képesek a másikra figyelni, ami szintén a szexuális életünk romlását eredményezi.

Az egyedülálló nők, férfiak félnek kapcsolatot teremteni?

A problémát magában a kérdésben kell keresni, árulta el szexuálpszichológusunk. Azaz hogy az egyedülálló nő vagy férfi miért is egyedülálló. Ha egy bizonyos korig nem történik meg, hogy az ember kapcsolatot létesítsen valakivel, és magányos marad, akkor annak mindig pszichés okai vannak.

Ha egy harminc éves nő, vagy férfi évek óta nem él párkapcsolatban, akkor sokkal nehezebben kötelezi el magát.

Ez vonatkozik azokra is, akik huszonévesen, a harminchoz közelítve még nem estek át az első együttléten. Ahogy múlnak az évek, egyre növekedik az emberben a gátlás. Ilyen esetben ajánlatos segítséghez fordulni, nem feltétlenül szakemberhez, egy közeli barát is megteszi. De mindenképp motiváltnak kell lennie az illetőnek ahhoz, hogy segítséget kérjen, vagy hogy önerőből megpróbáljon ezen változtatni.

A baj az, hogy a több év alatt felhalmozódott gátlás belső feszültséget eredményez, valamint bizalmatlanságot. A félelmei uralják az embert, nem mer megnyílni se a barátainak, egy idegennek meg még kevésbé.

Mindezekből kiindulva súlyos problémákkal küzdünk ebben a szexcentrikus társadalomban. Sok embernek lenne szüksége segítségre, vagy csak egy kis bátorításra, mert a sok egyedül töltött év alatt magába zárkóznak, s nem engednek közel magukhoz senkit sem. Más esetben pedig házasságok mehetnek tönkre amiatt, hogy az emberek nem kommunikálnak egymással. Sokkal többet kéne beszélgetni, és máris nem lenne annyi gondunk.