Törökország – régiós középhatalomként – mindig is kulcsfontosságú országnak számított mind Oroszország, mind az európai nagyhatalmak, mind az Egyesült Államok számára. Az utóbbi időben a török diplomácia „minden irányban” igyekszik kiszélesíteni és elmélyíteni a különböző nagyhatalmakkal való kapcsolatait.

Törökország egyidejűleg gazdasági együttműködésre törekszik Oroszországgal, integrációs tárgyalásokat folytat az Európai Unióval és közvetíteni igyekszik a szemben álló felek között a térség konfliktusaiban.

„Geopolitikai pillérország” (Brzezinski)

Törökország NATO-tagként az Egyesült Államok régi szövetségese, azonban az utóbbi időben egyre közelebb kerül Oroszországhoz is.

Az iraki háború idején fontos amerikai támaszpontok létesültek a területén, illetve előbb az afgán, később az orosz-grúz háborúban is jelentős amerikai utánpótlás-szállítmányok haladtak át a területén.

A támogatás fejében az Egyesült Államok még azt is elnézte a török hadseregnek, hogy az rendszeresen bombázta Irak kurdok lakta területeit. És a „nagy testvér” szemet hunyt afelett is, hogy nem engedte át a tengerszorosokon az amerikai hadihajókat, így azok nem tudtak Grúzia partjaihoz hajózni.

A közelmúltban azonban alapvetően megváltozott a török diplomácia orientációja. A gazdasági világválság nyomán a török gazdaság is lejtőre került, így rákényszerültek arra, hogy elmélyítsék az oroszokkal való gazdasági és politikai kapcsolataikat.

Az orosz szál

Törökország az orosz energiatartalékoktól függ, ugyanakkor egy lehetséges tranzit útvonal is az orosz energiaexport szempontjából. Törökország hatalmas gázfogyasztó, s egyben egyre nagyobb piacot is jelent az orosz vállalatoknak, és emellett milliók nyaralnak az orosz polgárok közül a török riviérán évente.

Néhány hete ezért a török államfő Moszkvába látogatott és az orosz elnökkel, illetve a miniszterelnökkel is tárgyalt. Történelmi jelentőségű volt ez a vizit, mert Abdullah Gül személyében első ízben járt török elnök az orosz fővárosban.

A több napig tartó tárgyalások végeztével Dmitrij Medvegyev orosz és Abdullah Gül török államfő közös nyilatkozatot adtak ki. Ez a dokumentum stratégiai jellegű, lényegében a kétoldalú kapcsolatok új szakaszba lépését jelzi. A nyilatkozat szerint: „a felek építő jellegűnek tartják azt a javaslatot, amelyet Gül tett egy kaukázusi stabilitási és együttműködési platform létrehozására, és úgy ítélik meg, hogy ez kiegészítené a már létező nemzetközi mechanizmusokat, és elősegítheti a bizalomépítést a térség megoldatlan konfliktusaiban érdekelt felek között”.

A dokumentumból kiderül az is, hogy a két ország fejleszteni kívánja az energetikai együttműködést, s ezt a kooperációt stratégiai jelentőségűnek tekintik a kétoldalú viszonyban.

Közös nyilatkozatukban kiemelik, hogy „Moszkva és Ankara kölcsönösen támogatják egymás jelöltjeit az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek tisztségeinek elnyerésében”.

Közvetítőszerep minden konfliktusban

A török külpolitikának a jövőben aktívan is fel kell lépnie, figyelembe véve a nagyhatalmi érdekeket és kihasználva a térség egyes országaival kialakított jó kapcsolatait.

Törökországnak törekednie kell a szomszédai között lévő konfliktusok rendezésére, akkor is, ha azokban közvetlenül nem érintett. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy közvetítőként lépjen fel a szembenálló felek, kiváltképpen az orosz-grúz és az amerikai-iráni konfliktusban is. Ebből a szempontból nem elhanyagolható, hogy Afganisztán és Pakisztán, illetve Izrael és Szíria között jelenleg is a török diplomácia közvetít.

„Az iráni vezetés még az előző amerikai elnök, George Bush idején fogalmazta meg azt a kérését, miszerint szeretné, ha Törökország vállalná a közvetítő szerepet az Egyesült Államok felé” – ezt a minap árulta el Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök. A kormányfő sietett hozzátenni, hogy „természetesen továbbítottam az iráni üzenetet a Fehér Háznak. Törökország kész a közvetítésre, ha ezzel az Egyesült Államok is egyetért”.

Az amerikai tisztségviselők mindeddig gyanakvóan reagáltak Törökország hasonló felajánlásaira, de a Barack Obama vezette új amerikai diplomácia lehet, hogy újragondolja ezt a lehetőséget.

Mindenesetre a felkérés jól jött az újraválasztásában bízó Erdogan-kormánynak, annak ugyanis minden népszerűségnövelő intézkedésre szüksége van arra, hogy a jelenlegi siralmas gazdasági helyzetet feledtetni tudja. Persze a közvetítőszerep nélkül is rendkívül népszerű a hazájában a török kormányfő, aki a meglehetősen kemény hangot is megengedi magának a diplomáciában. A török nép pedig díjazza azt. Emlékezetes volt például az, amikor a davosi Világgazdasági Fórumról hazajövő Erdogant szinte nemzeti hősként fogadta a repülőtéren a többezres tömeg azért, mert előzőleg ő ki mert állni a palesztin népért az izraeli elnökkel szemben is.