Egyre több gázfegyver fogy. Fogy a társadalom türelme is? Mi történik Magyarországon?

Az emberek biztonságérzete megrendült – azoké, akik úgy érzik, hogy potenciálisan célpontjai lehetne az agressziónak. Sokan érzik azt, hogy félniük kell, így öntevékenyen lépnek az ügyben. Ennek a legegyszerűbb módja pedig az, hogy önvédelmi fegyvereket szereznek be. Ennek van egy repertoárja, így a gázpisztoly, vagy a gázspray. Anyagilag ez annyira nem is megerőltető, míg a fegyver – még ha nem is éles fegyver – biztonságérzetet ad.

Az igazi fegyvereket nem védekezésre, hanem támadásra szokták használni, ezért ez a fajta védekező eszköz is okozhat nagy bajt. Lehet olyan ember, aki félreérti a helyzetet, s egy gázpisztolyt támadó fegyvernek néz.

Hosszabb ideje tartó folyamatról van szó, már ami a közbiztonság-érzést jelenti, vagy az elmúlt néhány év termelte ki ezt az hangulatot?

Hosszabb ideje tartó dologról van szó, hiszen a spray régóta bevett önvédelmi eszköz. Az utóbbi időben a félelem mérete megugrott, ez valószínűleg a média hatása is. Az emberek információt szereznek arról, ha bizonyos típusú bűncselekmények száma növekszik. Fel volt a társadalom készülve egy ilyen ütemváltásra. Olyan ugyanis nincs, hogy egyik pillanatról a másikra az emberek elmennek önvédelmi fegyvert vásárolni. Egy hangulatnak ki kellett alakulnia, ami már korábban is volt, de az elmúlt időszak csak olaj volt a tűzre.

Megfogható ennek a folyamatnak a kezdete? Úgy értem például: a rendszerváltás időszaka, azt megelőzően, vagy az után…

A rendszerváltás időszakában egy nagy sokk érte az országot, a biztonságérzet mérséklődött, a szorongások nőttek, indulatok keletkeztek. A mentális állapotban tehát változás történt.

Milyen szerepe van ebben a mindenkori kormányzati politikának, amely a kezében tartja a rendvédelmet.

Igen, ebben az értelemben biztos, hogy a kormányzati politika is közrejátszik, favorizál bizonyos viselkedési mintákat, befolyásolja az üzleti életet, a rendőrségek, a sajtót. A lehetősége tehát megvan arra, hogy ilyen következményeket eredményező politikát folytasson.

A viselkedésforma favorizálása pontosan mit jelent?

Például békét, szolidaritást, kompromisszumot, de lehet favorizálni gyűlöletet is. Ez persze nagyon nehéz, egy kultúra rendelkezik a saját önvédelmi eszközeivel, amelyek nem egyik napról a másikra változtathatóak meg. A közösségi élet, a közösségi előírások, a világkép megmozdítása nem megy könnyen. Azokat azonban lehet befolyásolni, akik információhiányban vannak, s paradox módon bíznak az adott szóban.

Ez a kérdés egyre többször merül fel a roma-nem roma együttéléssel kapcsolatban. Úgy tűnik, mintha a cigányok által elkövetett bűncselekményekre jobban felkapná a fejét a társadalom. Ön szerint mi az oka ennek?

Az emberek furcsa helyzetben vannak. Veszprémben például brutális, állati módon öltek meg cigányok egy embert. Ez volt az egyik olyan dolog, ami megdöbbentette az embereket, s ettől felkapták a fejüket, emellett nem lehetett elmenni, szembe kellett nézni a tényekkel. Másik, hogy cigányokat érő atrocitások is történtek. Ezekre a cigányok, illetve az ő kultúrájuk – természetesen – elhárítóan reagált. A kettőnek azonban egyensúlyban kellene lenni. Egy megoldás van: ha mindenki vállalja a felelősséget. Ha én követtem el valamit, akkor vállalom a felelősséget, ha ellenem követtek el valamit, akkor pedig – természetes módon – követelem a tettesek kézre kerítését és megbüntetését.

Egyet nem lehet csinálni: letagadni. Az vezethet pozitív irányba, ha pontosan kimondjuk a dolgokat. Amennyiben nem, akkor a helyzet tisztázatlan marad, de attól még mindenki tudni fogja. Tehát ha azt mondják, hogy nem a romabűnözés része az eset, s másként akarják tálalni, akkor is lehet tudni, hogy mi történt. Csak egy tiszta beszéd oldhatja meg a helyzetet, amikor mindenki vállalja a saját felelősségét. Nem lehet az engem ért atrocitást leismerni, de a mások kárára elkövetett cselekményeket bagatellizálni.