Az persze más lapra tartozik, hogy a tyúk vagy a tojás volt az előbb – azaz az alkoholhoz illetlen mértékben vonzódó Mischát találták annak idején meg a Narancsvidék hasonlóan szenvedélybeteg szerepével, vagy a zűrös figurával azonosult túlságosan is a színésznő, nem tudjuk pontosan. Annak viszont drukkolhatunk, hogy őt is kisegítse a kutyusa a hullámvölgyből – és kicsit talán gyorsabban is, mint Mickey Rourke tizenöt éve.

A kapcsolat adott: alig találni a színésznőről olyan fotót, amin nem látszik (látszanak – mikor mennyi) kedvenc ebe(i). Igen, két kutyája is van: Charlie és Ziggy (vagy Bob Marley fia, vagy David Bowie nyomán). Fajtát ne kérdezzen a tisztelt olvasó: nincs nekik olyanjuk. Kis gonoszkodással az ilyeneket szokták játszótérinek hívni felénk – mivel keverékek.
Annyit ebből talán le lehet szűrni, hogy Mischa esetében a kutyák nem divatcikkek, hanem valódi barátok, akiknél nem a pedigré számít.

Nem is árt neki, ha vannak ilyen szilárd és megbízható pontok az életében: egyébként kevesebb jó hírt hallani róla, mint kellene. Legutóbb azzal volt tele a sajtó, hogy ráunt a narancsbőrét kritizáló megjegyzésekre, és fogyózni kezdett – annyira sikeresen, hogy a legvékonyabb Victoria Beckhamet is sikerült csípő- és derékbőségben alulmúlnia. Persze mindennek semmi köze rossz dolgokhoz, csupán a pilates áldásos hatása – állítja. Legyünk jólelkűek és higgyük el neki, és tudjunk be pár kilót a kutyasétáltatásnak is.

Mert mégiscsak ők a történet főszereplői. A nevükön túl sok mindent nem tudunk róluk – Mischa valahogy nem törekszik arra, hogy túl sok információt hintsen el róluk – ez is azt jelzi, hogy fontosak neki. Már ha a fotók nem lennének önmagukban elég meggyőzőek.

Abban nem kételkedünk, hogy a kutyák is szeretik a gazdit – és csendben azt kívánjuk mindannyiuknak, hogy a bensőséges viszony soká tartson, Mischának pedig minél kevesebb lelki támaszra legyen szüksége.