Konkrétum-mantra

Az egyik legnagyobb kérdés az elmúlt pár napban az, hogy jól tette-e Orbán Viktor, hogy „nem mondott konkrétumokat” az évértékelő beszédében.

Amiben nincs konkrétum, abba nem lehet belekötni, legfeljebb ismételgetni a mantrát, hogy „nincs konkrétum”. Ezzel a Fidesz jelenlegi hatvan százalék körüli népszerűsége nagyobb valószínűség szerint nem fog csökkeni, mintha a konkrét javaslatokat szedik darabokra az ellenérdekelt oldalon.



Értetlenek vs. Stumpf

Szent-Iványi István szerint Orbán Viktor iránya nem új, a klasszikus, azóta megbukott államelvű modell felé vezetne. Ez csak részben igaz, ugyanis a klasszikus államelv nem bukott meg, az állami izoláció viszont igen (ami tulajdonképpen kirobbantotta a második világháborút). az államelv felett bizonyos mértékig elhaladt az idő, de meg nem haladta azt – Szent-Iványinak ezt az európai integráció jó ismerőjeként tudnia kell(ene).

Mesterházy Attila szerint pedig „a Fidesz-elnöknek egyetlen egy gondolata sem volt a munkahelyek védelméről, az adócsökkentésről, a nyugdíjakról vagy a szociális kiadásokról”.

Mindebből úgy fest, hogy Orbán Viktor gondolkodásmódja nem nyert befogadásra. Ezzel kapcsolatos értetlenségének hangot adva Stumpf István a következőket reagálta vasárnap este a közszolgálati televízióban: Orbán Viktor abban a pillanatban ki fog jönni számokra bontott tervekkel, amikor arra megbízatást kapott. Jelenleg az ő feladata nem az, hogy a konkrét számokkal rukkoljon elő, az a kormány feladata lenne – tette hozzá a Századvég vezetője, majd folytatta: Orbán Viktor világosan felvázolta a kereteket, amelyeken belül képzeli el a kormányzásának politikáját. Stumpf szerint aki a konkrét számokra kíváncsi, vegye elő a Fidesz által korábban benyújtott törvény-, illetve módosító javaslatokat, azokban benne van minden.

A számokhoz amúgy nagyon nehéz hozzányúlni, hiszen csak a pontos adatok ismeretében van erre lehetőség. Hiába az elvek: ami a kormányzat rendelkezésére áll, abból nem minfen férhető hozzá az ellenzék számára is. Stumpf annyiban kritizálható, hogy a törvény- és módosító javaslatok nem tekinthetőek átfogó programnak (legfeljebb egy iránynak), azonban ellenzéktől átfogó (értsd: számokra lebontott) programot legfeljebb csak azok várnak, akik nem értik a politika működését. Ennek persze van egy másik oldala is: ilyen programot csak felelőtlen ellenzék ad.

Másik dimenzió

Azt látjuk, hogy Orbán teljesen más dimenzióban mozog mint a politikai ellenfelei. A baj pedig az, hogy a baloldal ezt az üzenetkört vagy nem érti, vagy nem akarja érteni. A konkrétumok számonkérésének fagyija egyfelől felesleges, másfelől akár vissza is nyalhat: a kormányzati programok konkrétumainak értékállóságára ugyanis kevesen vehetnek mérget (vö.: „őszödi beszéd”, havonta változó programok).

Orbán a beszédével mindvégig egy szimbolikus, absztrakt térben maradt, ami a konzervatív hagyományoknak megfelelő beszédmód. Ugyan a Fidesz elnöke már mondott olyat, hogy az izmusok csak kötik a pártok kezét, a Fidesz pedig a társadalomét tesz. A válság hatására úgy fest, a jobboldali párt visszatér a konzervatívabb gyökereihez, jelezvén: erős állammal lehet túllépni a jelenlegi helyzeten



A konzervatív pártok és politikusok számára természetesebb terep a szimbolikus tér, amellyel kereteket jelölnek ki a későbbi cselekvés megvalósításához. Orbán beszédében ilyen volt az erős, beavatkozó állam képe, illetve az ezen keresztül elért, új alapokra helyezett gazdasági és politikai rend.

A megértés szándékának a hiánya azonban kétségtelenül súlyosabb eset, ugyanis az azt jelzi, hogy a párbeszédet felülírja a pártpolitika. A volt miniszterelnök nem a gazdaság bukásáról, hanem a gazdaság jelenlegi működésének a csődjéről beszélt, az általa felvázolt világrend-váltás lényege a működési mód megváltoztatása lesz (ahogy Kéri László mondta, szintén vasárnap este a köztévében: ugyanerről Barack Obama is beszélt már…).

Felkészülni, de vigyázz!

Magyarországnak nyilvánvalóan erre kell felkészülnie, s lehetőleg az elsők között. Addig pedig, amíg nincs változás a világrendben, meg kell találni a módját annak, hogy a jelenlegi helyzetben építsünk várat abból a bizonyosból. Bizony, ez is politikai feladat. Az Orbán-beszéd lényege az volt, hogy mindenki tudtára adta, hogy ezt milyen keretek között képzeli el. Ellenzékben számokra lebontott programmal előállni felesleges – gondolják és mondják páran a jobboldalon, hozzátéve: a kormánynak nem Orbán programjával kellene foglalkoznia, hanem a sajátjával, ha van.

Mindemellett úgy tűnt, hogy Orbán visszanyúl a régi roosevelti megoldáshoz: ha nincs kereslet, generálni kell. Akár államilag is. A volt miniszterelnök által említett közmunkaprogram legalábbis erre utal: „(…) elsősorban munkára van szükség. Persze elsősorban piac által kínált munkára, ha ez nem elegendő, és úgy tűnik, nem az, bár nem tökéletes megoldás, de be kell vetni a tömeges közmunkaszervezés eszközét is” – mondta a volt miniszterelnök (idézet forrása: orbanviktor.hu). Ez például világos beszéd.

Baj van, ha…

Azt tudjuk, hogy a baloldali gondolkodás klasszikus értelemben véve pragmatikus, a tények és számok talaján álló eszmekör, azonban szó sincs arról, hogy nem értenék a konzervatív, absztrakt, tágabb értelmezési kereteket nyújtó gondolatvilágot. Az igazán nagy baj lenne, ha a kritikusok részéről a megértési szándék is hiányozna, s csupán érzelmi/pártpolitikai alapon nyilvánulnának meg Orbán Viktor évértékelőjével kapcsolatban.