Putyin és a grúzok

„We don’t wanna put in”, éneklik a grúz jelöltként induló Stephane and 3G nevű formáció tagjai, a világ mégis úgy érti, hogy „nem akarjuk Putyint”. Az áthallás mondjuk tényleg megfigyelhető, főleg ha valaki ezt akarja kihallani a szövegből. Grúzia egyébként a tavaly Oroszországgal folytatott villámháború óta nincs jóban Putyinnal, így az indok is megvan. A kedélyeket annyira felborzolta a dal, hogy előző hétfőn lelkes, Putyin-hű fiatalok felvonulást is rendeztek az ottani grúz nagykövetség előtt, a dal betiltását, és Grúzia visszalépését követelve.

Végül az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége tegnap úgy döntött, hogy a dal ellenkezik az Eurovíziós Dalverseny szabályaival - vagyis hogy nem lehet bele politikát vinni - így törölték. Természetesen lehetőségük van egy másik dallal, vagy akár egy másik előadóval előrukkolniuk, de ezt március 16-ig meg kell tenniük, hisz akkora minden országnak véglegesítenie kell a versenydalát.

Nem egyedi probléma

Nem csak Grúziában nehéz érvényes jelöltet állítani - nálunk sem ment ez egyszerűen. A szavazást és a zsűri döntését a fiatal Mark nyerte meg, ám kiderült hogy dalának (Vigyen a szél) dallamát már Svédországban 2006-ban felhasználták - amiről állítólag fogalmuk sem volt -, így ő nem indulhatott. Eztán Tompos Kátyát jelölték a Valami Amerika 2-ben elhangzott Magányos csónak című dallal, de ő nem ért rá erre. Végül Ádok Zoltán indul a Tánclépés! című nótával.

De Oroszországban is botrányba fulladt a bemutatkozó dal előadójának kiválasztása. A győztes, az országban a 90-es évek eleje óta népszerű Valerija lett (igen szoros, 6:5 arányú zsűridöntéssel), pedig a fiatal Anasztaszija Prihogyko (az ottani Megasztár győztese) jóval több szavazatot kapott - ráadásul Valerija dalának semmi köze Oroszországhoz. Sokak szerint ennek oka a nacionalista politikában keresendő, ugyanis az énekesnő ukrán, a dala (Mama) részben ukrán, részben orosz nyelven szól, zenéjét egy grúz, szövegét pedig egy észt szerző írta.

Szavazás és a politika

Egyre jobban elterjedt, hogy a nézők nem a dal minősége, hanem az ország iránt érzett szimpátiájuk alapján szavaznak. Sokak szerint ezért nem futott be Rúzsa Magdi jobb helyre, és ezért nyert 2007-ben a szerb Marija Serifovic gyönyörű dala, és 2008-ban Oroszország, akinek a szakmai teljesítménye - szakmai körök szerint is - már közel sem volt ennyire kiemelkedő.

Általában az egyes országban található kisebbségek szavaznak arra, akiknek az ügyét épp a sajátjuknak érzik. Így a 2007-ben a volt orosz tagországok Szerbiára (koszovói konfliktus), majd 2008-ban Oroszországra (nagyhatalmi harcok). De Németország meg általában Törökországra szavaz, ott lévő jelentős török kisebbség miatt. Ám nem csak itt vetül fel a politika: Andrew Lloyd Webber kérte személyesen Vlagyimir Putyint arra, hogy támogassa majd voksával Nagy-Britanniát 2009-ben. Annyi minden esetre elszomorító, hogy egy dalfesztiválon már nem a tehetség, hanem a politikai háttér számít.