Ha nemzetközi szinten kell valahol megnyilvánulni, ahol bármely rosszul ejtett szó a forint azonnali gyengülésével jár. Ahol ilyen rizikófaktor van, nem lehet, hogy a ’freespeech’ inkább merészség, mint bátorság?

Amikor a miniszterelnök semmit sem hibázik, tökéletes a beszéde, minden szó a helyén van, akkor is mindig benne van a pakliban, hogy ott van egy újságíró, aki egyszerűen mást ír, mint amit Gyurcsány Ferenc mondott. Ezt nem lehet kivédeni. Ilyenkor jön a kormányszóvivő munkája volt újságíróként talán jobban értem az egykori kollégákat, jobban ismerem a munkamódszereket.

A vásár kettőn áll ezek szerint, a médiának legalább akkora felelőssége van a dologban…

Minél több a közvetítő két ember között, annál nagyobb az esélye annak, hogy valahol elcsúszik a kommunikáció. A kommunikációs tréningek egyik kezdő gyakorlata, amikor kimegy hat ember a teremből, bejön az egyik, akinek el kell mondania egy szöveget a másiknak és így tovább. A hatodikra mindig az derül ki, hogy szinte semmi sem stimmel az eredeti szövegből. Ez jó lecke arra nézve, hogy mindig érdemes közvetlenül azzal beszélni, akinek az ember a híreket szánja.

Mit gondol a magyar sajtóról, mennyire generálja a válságot, mennyire nyugtatja a kedélyeket? Felelőtlen, nem felelőtlen?

Több mint tíz évig dolgoztam újságíróként nyomtatott sajtóban, rádióban és TV-ben is. Kormányszóvivőként egy kicsit másképpen látom a helyzet, mint ahogy újságíróként láttam annak idején. De közben azt is értem, hogy hogyan működik a sajtó.
A BBC egyik alapszabálya kimondja, hogy az újságírónak nem a következményekkel kell foglalkoznia. Tételezzük fel, tudomására jut egy információ, amiről ő maga is tudja, hogy az akár csődbe vihet egy egész vállalkozást is, és nagyon sok ember veszíti majd el az állását. Az újságíró felelőssége ebben az esetben az, hogy, az információt ellenőrizze, körbejárja a lehető legalaposabban, és aztán szakmailag tisztességesen tegye közzé. Hogy ennek mi lesz a következménye, az nem az ő dolga. Ezzel én is tisztában vagyok. A válság kapcsán azt tapasztaltam, hogy nagyon-nagyon sok újságíróban sokkal nagyobb a felelősségtudat mint azt az ember elsőre gondolná.

A kérdésből azt hiszem, ön is abból indul ki, hogy mi van a híradóknak az elején: hogy kezdhetnek azzal a válság idején, hogy – mondjuk valakit elütött az autó? Ez is egyfajta előítéletesség a médiával szemben, mert én azt tapasztalom, hogy az újságírók tudják: ha indokolatlanul pánikot gerjesztenek, egy idő után olyan folyamat indul el, aminek aztán már semmi köze sincs az igazsághoz.



Tudna esetleg jó és rossz példát mondani ezzel a fajta felelősséggel kapcsolatban?

Viszonylag sokszor fordul elő, hogy úgy jönnek el újságírók egy tájékoztatóra, hogy előtte meg sem próbálnak felkészülni. De ez szerintem még belefér, hiszen a sajtótájékoztató egyik feladata éppen az, hogy az ember képbe hozza a másikat. A baj akkor van, ha az újságíró erős prekoncepcióval érkezik, és bármilyen erős érveket is hall, az eredeti elképzelésétől nem lehet eltéríteni.

Ez persze nem valamiféle újságíró betegség, általános emberi tulajdonság: ha ő egyszer így akar látni egy dolgot, akkor árkon-bokron keresztül ragaszkodik az előítéleteihez. Ez a legnagyobb probléma, amivel szembe kell nézni.

Mihez tudná a politikai kommunikációt a legjobban hasonlítani? Olyan dolgokat hallottam ezzel kapcsolatban, mint ’verbális tűzszerészet’; ’realista költészet’…

Nekem az a tapasztalatom, hogy az a legjobb, hogyha az ember egyszerűen, tisztán azt mondja, amit gondol, a lehető legegyszerűbb szavakkal, a legegyszerűbb mondatszerkezetben. Ha megpróbál bonyolult, stilisztikai értelemben szép szóvirágokat mondani, akkor azzal mindig a megértést nehezíti.

Látunk erre azért nagyon sok jó példát is. Martin Luther King, vagy a huszadik század más nagy szónokainak beszédei nagyon élő poétikai dimenzióval bírtak…

Változik a világ. Ma már a politikai beszéd nagyon sokszor 15 másodpercre szűkül le a TV híradókban, és az emberek nagy tömegéhez csak ennyi jut el vagy, jó esetben, 30-40 másodperc a rádióból. Még a legszebben felépített beszédből is csak az a két mondat jut el az emberek túlnyomó többségéhez, amit a híradók érdekesnek tartanak. Ez az egyszerű tény, az egész politikai kommunikációt alapvetően befolyásolja.

Arra amit ön monda, akkor van lehetőség, ha például a hazatérő olimpikonoknak mond beszédet a miniszterelnök, akinek a célja ilyenkor az, hogy az eseményen jelenlévőknek mondjon köszönetet. Lehet, hogy ott, a helyszínen tökéletesen működik a beszéd, de ha ez egy sajtónyilvános esemény, akkor mindig tudnia kell az embernek, hogy a híradók hogyan működnek.