Gyurcsány a hibás!

Közhely, de így van: az elmúlt pár évben bármi rossz történt, azt rá lehetett fogni Gyurcsány Ferencre. A gazdasági világválság és a gázai övezet bombázása egyaránt Gyurcsány hibája, sőt a belvíz is azért tört felszínre, mert ő túl sokat utazott metróval. De Joli néni macskája is azért halt meg, mert a kormányfő megemelt egy adókulcsot: így drágább lett a kedvenc macskakaja, ezért mást kellett venni, amit viszont szegény Mirci nem bírt és belehalt. A dolog odáig kultiválódott, hogy a szerkesztőségben bizonyos - egyáltalán nem hozzá kapcsolódó - kérdéseknél poénból beleraktuk, hogy „Gyurcsány a hibás”, és a válasz alkalmanként nem kevés szavazatot kapott.

De ha belenézünk a nagy magyar valóságba, akkor is ugyanezt láttuk. A legnagyobb ellenzéki párt - vagyis a Fidesz - kommunikációjában szinte csak Gyurcsányt szidta, meg néha beböfögte az adócsökkentést. Sőt Orbán Viktor odáig ment, hogy kimondta: nem a világválság a gond Magyarországon, hanem a kormányfő: ha ő menne, minden rendbe jönne. De őt szidta a futballhuligán és a nyugdíjas, liberális és nacionalista, blogger és pártpolitikus. Sőt...

Az egység jelképe

Sokan mondják, hogy Gyurcsány személye megosztottá tette az országot, ami baromság. Ugyanis nála jobban kevés politikus fogta össze e nemzetet, méghozzá ennyire széles rétegben. Utálata közös pont volt majd bármilyen beszélgetésben, ellene gyűlt össze 200. 000 fős tömeg az utcán (soha ekkora nem volt ’90 óta). Személye köré Leninhez és Sztálinhoz hasonló kultusz alakult, csakhogy őt nem imádni, hanem utálni volt kötelező.

Nélküle megszűnhet a tüntetések rigmusa is. Nem lesz többé őrült Néró, táncolj Fletó, sőt a kultikussá vált „mongyon le!” is értelmét veszti. De ami még fontosabb: nem lesz mumus, aki ellen ki kelljen állni. Nem lesz egy ember, akire az ellenzék mindent ráfoghat. A politikai káosz már most tapasztalható: a Parlamentünk belsőnézetben úgy néz ki mint egy vásári piac, és a házelnök sem tud már rendet tartani. Eltűnik a bűnbak, marad a valóság, ahol viszont a tényekkel kell majd foglalkozni.

Az embereknek be kell majd látniuk: nem egy ember hibás mindenért, és sokkal több dolgon kell változtatni, mint eddig hitték - ahhoz hogy jobb legyen. Az ellenzéknek értelemre és nem érzelemre való retorikát kell majd használnia, kevesebbet kell a kivonulások elmaradása miatt Parlament büféjében, és többet a törvényhozásban töltenie, valamint bemutatni azt, hogy Ő hogy űzne el a Gyurcsánynál is nagyobb mumust: a válságot. Hisz - hogy egy blogot idézek - nekünk név és arc kell, mert csak úgy tudunk vuduzni. Anélkül ez nem működik.

Ki lesz a következő?

A retorika bármennyire is ez ellen van, úgy néz ki a Fidesznél nagyobb pánikot okozott a kormányfő leendő távozása, mint örömöt. Ugyanis két hét alatt össze kell dobni egy kormányprogramot - már ha tényleg előrehozott választást akarnak -, átalakítani a kommunikációt, és felkészülni arra, hogy mi lesz Gyurcsány után. Mert Orbán Viktor nem szeretné, ha ő lenne - annyi biztos.

Hisz akkor az ellenzékbe kerülő MSZP könnyen használhatná ugyanazt a retorikát, amit a Fidesz használt: Orbán a hibás mindenért, ezé’ mongyon le! Hiba pedig biztos akadna, hisz az IMF hitel visszafizetését, a válságot, és a jelenlegi politikai káoszt egyaránt meg kell(ene) oldani, ezt pedig nem lehet úgy megcsinálni, hogy az a tömeg ellenzését ne váltaná ki. Így Orbán magasnak tekinthető népszerűsége is mélyrepülésbe kezdene, ami végleg kilőhetné akár a pártkirályi szerepből is.

Bokros nagyon kardoskodik a posztért, amivel népszerűsége még mélyebbre süllyedhet, ám talán az ő személye biztosíték lenne a kilábalásra - ahogy azt korábbi írásomban már boncolgattam. A maradék lehetséges jelölt viszont nem húzónév, így szidni sem lehet annyira. A népnek viszont kell valaki, akire rákenheti a szart, mert ha nincs, akkor értetlenkedik. És ekkor az egész politikának el kéne neki magyarázni: ezt bizony mind elkúrtuk!