Felnagyított rémhírek, aminek fele sem igaz

Olaszországban egy pszichológus szerint a hikikomori lét elmebetegséggé fajulhat, ha nem kezelik. Könnyen skizofrénia, és személyiségzavar válhat belőle. Ha valaki tüzetesebben tanulmányozta a személyiségzavarokat, rájöhetett, hogy minden ember szenved valamilyen zavarban, s ezzel több pszichológus is egyetért. A súlyossága mutatja, hogy az ember beteg-e egyáltalán, hogy szorul-e kezelésre.

A hikikomorik nem elmebetegek, hanem pszichés betegségben szenvednek, s egy külön, bezárt életet élnek a négy fal között. Nem akarnak meghalni, és ártani sem akarnak senkinek. Egyszerűen csak nem szeretnek kimenni az utcára, nem kedvelik az embereket. Nem tartják sokra a személyes kapcsolatokat, és megelégednek az internet adta lehetőségekkel.

Aki normális, egészséges - és nem Japánban él -, az nem igen értheti ezt. Bár nálunk is sok fiatal van, akik előszeretettel játszanak olyan számítógépes játékokkal, melyek könnyen napokra, hetekre odaszögezi őket a monitorhoz. Mellettük több tizenéves is állítja, hogy ha tehetné ő is bezárkózna, de valamilyen szinten ez is normális. Az ilyen gondolatokon minden fiatal átesik.

...és még nincs vége

Vannak olyan oldalak, ahol már terjedő betegségként kezelik, mintha ez egy fertőzés lenne. Állítólag Európán belül, Olaszországban terjedt el a hikikomori élet, egyes források szerint Parmában már tíz esetet is számon tartanak. 14-18 éveseket említenek, és állítólag a számuk folyamatosan növekszik.

Elképzelhető, hogy a hír igaz, de egyrészt nem egy terjedő kórról van szó. Hiszen Japánban, a hikikomorik hazájában is elenyésző a számuk. Egy többmilliós társadalomban természetes, hogy vannak elszigetelt emberek. Ez mindenhol előfordul, ráadásul minden korban is volt rá példa. Japán ezt belső problémának tekinti, ezért sincsen külföldön erről igazán szó.

De az egyik legnagyobb rémhír, mely szerint a japán szülők nem figyelnek a gyerekeikre, és, hogy vasszigorban nevelik fel őket, teljesen hiteltelen. A forrás szerint a két generáció között óriási szakadék van. Ez azért is abszurd, mert a japánok különösen ragaszkodnak családjukhoz, még elhunyt rokonaikat is úgy kezelik, mintha élnének. Nem lehet több rossz szülő a szigetországban, mint egyéb helyeken.

Hikikomorinak lenni Japánban szégyen, nem divatból lesznek azok az emberek. Szembemennek a társadalommal, de mindezt csendben teszik. Kevesen vannak, ez csak egy társadalmi jelenség, és semmiképpen sem fertőző betegség. Nem kell tőle félni, hanem el kell fogadni, hogy vannak ilyen emberek, akik nem kívánnak részt venni a modern társadalomban.