Az utóbbi hetekben több cikk is jelent meg ebben a témában, de egyik sem fedi le teljesen a valóságot, sőt némelyik egyenesen megijeszti az embereket. Egyes fiatalok már gyógyszerért sírnak, mert azt hiszik, hogy ők is ebben a súlyos betegségben szenvednek.

Ez nem igaz. Ez a – nevezzük betegségnek – nem súlyosabb, mint a depresszió, és nem is jellemző annyira az emberre, mint ahogy írták. Ráadásul Magyarországon nem is létezik. Ha mégis, akkor olyan elenyésző számban (1-2 fő), hogy senki sem tud róla.



Mi is ez a hikikomori?

Ez egy pszichés betegség, zavar. Japánban jelenti a legnagyobb problémát, de ott is csak elenyésző mértékben fordul elő. Körülbelül ezerre lehetne tenni ezt a számot, és a 15-35 éves korosztályra jellemző, viszont inkább a férfiakat érinti.

Arról szól a történet, hogy az illető hónapokra, évekre bezárkózik a szobájába, lakásába, s nem tartja a kapcsolatot a külvilággal. Ha van is munkája, akkor azt is interneten végzi, legalábbis egy igazi hikikomori. Aki naponta érintkezik emberekkel, az már nem mondható annak, csak egy embernek, aki súlyos depresszióban szenved, és nem szereti az embereket. Jellemző rájuk az is, hogy csak éjszaka járnak vásárolni, s azt is ritkán teszik.

1973-ban Takeo Doi egy könyvben számolt be a hikikomoriról, mint betegségről, de rajta kívül még mások is próbálkoztak a téma hű bemutatásával. Ok-okozati összefüggést keresték a betegség kialakulása, és a társadalom által támasztott elvárások, a szülői befolyás között.



A hikikomori betegség eléggé összetett, sokféle variánsa létezik. Egyes emberek csak hónapokig zárkóznak be, mondjuk nyári szünet alatt, míg mások évekre. Utóbbi inkább az egyetemistákra, a húszas éveikben járó fiatalokra jellemző. Valaki otthonról dolgozik, egyeseket a szüleik látnak el, míg mások ösztöndíjból finanszírozzák az otthonlétet. Ha elfogy a pénz, akkor van probléma.

Ha kinti munkát keresnek, még akkor is nehéz visszatérniük, mert aki egyszer hikikomori lett, az onnantól kezdve meg van bélyegezve. Ha pedig internetes munkát talál, akkor még nehezebben illeszkedik vissza. Ezzel a betegséggel leginkább az a baj, hogy minél tovább él valaki bezárkózva, annál nehezebben tér vissza a társadalomba. Mindenképp szakember segítsége szükséges, hogy véglegesen kigyógyuljanak ebből a bezártságból. Az MTI forrásai szerint, a rekord eddig 15 év volt a szigetországban, míg Olaszországban négy évet töltött egy hikikomori bezárva.