A Magyar Jégkorong Szövetség immár negyedszer pályázik az A csoportos világbajnokság rendezéséért. Háromszor nem sikerült, de hát akkor még nem is volt remek kis jégkorong válogatottunk A csoportos. Most az. Mondják, hogy ezzel lényegében az utolsó komoly akadály is elhárult előlünk a rendezést illetően.



Hokki és a haverok

Az MJSZ ugyanis nem hobbiból pályázik a „nagy vébé” rendezésére, mint… de inkább hagyjuk is, más sportágakat felesleges lenne most idecitálni. Most a hokiról van szó. Kicsiny hazánk kicsiny jégkorongja ugyanis tartalommal telítette meg a sokszor feleslegesen puffogtatott, legtöbbször üres frázist, hogy ugyebár a lehetetlen, mint olyan – nem létezik.

Csakugyan nem. Nézi az ember ezt a – hogy is mondjam finoman – érdekesre sikerült röhögő lovat, alias Hokkit, és óhatatlanul is elkapja a gondolatot, hogy miként is festene ez a jószág életnagyságú plüssfiguraként a Papp László Sportarénában mondjuk egy Kanada-Finnország közben. Vagy egy Magyarország-Kanada előtt.

Emlékeznek még a 2012-es foci Eb-pályázat magyar kabalájára, az élő pulira? Aranyos volt, na. Az általa képviselt kandidálás azonban megbukott. Csúfosan. Fájt is az.

Nézi az ember Hokkit, és elgondolkodik azon, hogy vajon elég erős lesz-e a magyar pályázat a fehérorosz, az ukrán és a lett konkurensekkel szemben. A pesti aréna ugyan még csak-csak áll, de a rendezés másik elengedhetetlen feltétele, a 2012-ben Fehérváron felépülő multifunkcionális aréna egyelőre még csak maketten létezik.

Ajándék lónak ne nézd a fogát...

A májusi svájci A csoportos világbajnokságon nem csak az derül ki, hogy Pat Cortina válogatottja a bravúrok bravúrját végrehajtva bent tud-e maradni az elitben, hanem az is, hogy a magyar sportdiplomáciában egyedülálló erőket mozgósítani képes korongos illetékesek végrehajtják-e a csodát, és el tudják-e nyerni az álom világbajnokság rendezésének jogát.

Remélem nem túlzok, amikor azt mondom: soha nem múlt még ennyi egyetlen lovon, mint ami most múlik Hokki barátunkon.

A világ egyik legcsúnyább lova ugyanis megnyerheti nekünk a hőn áhított pályázatot.

Viszont valahogy van egy olyan érzése az embernek, hogy a szívvel-lélekkel készített magyar kandidálás, a prezentációs anyag és az egész pályázat leggyengébb láncszeme ez a figura.

Egész szép ez a ló, nemde?