Befutók a kifutón

A szlovákiai államfőválasztás befutójának mindössze két személyt tartottak igazából esélyesnek. Az első Ivan Gasparovic, aki jelenleg is államfő, és bírja a legnagyobb szlovák kormánypárt (Smer), és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) - ezzel Robert Fico és Jan Slota - támogatását. Gasparovicnak komoly jogi pályafutását némi titkosszolgálati kapcsolat árnyékolta be, de elnöksége alatt mutatott visszafogott stílusa miatt népszerűsége évről évre nőtt - bár a szlovákiai magyarok körében nagyban csökkent a kisebbségi kérdésekben mutatott malőrjei miatt.

Ellenfele, a pártoktól ennyire nem függő, ám mégis az ellenzék - és ezzel a Magyar Koalíció Pártja - támogatását élvező Iveta Radicová. Ő a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatójaként, volt szociális miniszterként és parlamenti képviselőként szerzett hírnevet. Támogatói főleg a nagyvárosok lakosai, a felső fokú végzettségűek, és a magyarok közül kerülnek ki. Beszéde szellemes, remekül érvel - ellentétben Gasparoviccal, aki épp ezért nem is vállalkozott televíziós vitára.

Első forduló - avagy kiguvadt szemek

Egyes források már az első fordulóban borítékolták Gasparovic győzelmét, mások csak a második fordulóban vették biztosra ugyanezt, méghozzá 55 százalékkal (Radicovának 30 százalékot adtak). Ezzel szemben az első kör igen meglepően alakult: Gasparovic 46,71, Radicová 38,05 százalékot kapott, amiből még bármi kijöhet. Főleg úgy, hogy 2,6 millió szavazásra jogosult választópolgár nem ment el leadni voksát az első fordulóban, Gasparovic pedig csak 162 326 szavazattal kapott többet. Az is igaz, hogy akik nem e két jelöltre szavaztak, azok többsége vagy kommunista, vagy kereszténydemokrata, így az ő voksaik vagy az otthon maradókét, vagy Gasparovicot fogják gazdagítani.

Külön érdemes kitérni az említett eredményt hozó kampányolás módszerére is. A tévés vita helyett mindketten országjáró szónoklatokba kezdtek, és jól megválogatták támogatóikat is. Gasparovic például jobbnak látta nem hangoztatni szélsőséges kirohanásokról ismert Slota támogatását, Radicová viszont népszerű sportolókkal, művészekkel kampányolt - valamint óriásplakátjai is kétnyelvűek. A jelmondatok is nagyban különböztek: Gasparovic a „nemzetien gondolkodom, szociálisan érzek” szlogennel nyomult, míg Radicová Obamától merített ötletet: „képesek vagyunk rá!”. Az is igaz, hogy a két jelölt eddig kifejezetten kímélte egymást, ám ez most megváltozott.

A „magyar kártya”

Mivel Gasparovic a legnagyobb vereségeket Pozsony megyében és a Csallóközben „aratta”, így valamennyire érthető, hogy a második fordulóban kevésbé a magyarokra, inkább az ellenük fellépők szavazataira koncentrál - például Radicovát Orbán Viktor szócsövének nevezték.

„Mára kiderült, hogy a második fordulóban nem csupán a kommunista és a meciari félmúlt, illetve a tisztességes értékrend között kell választanunk, mert a gyűlölködés is beárnyékolhatja ezt a polgári aktust. Ivan Gasparovic ugyanis az állítólagos radikális és nacionalista szlovákiai magyarokkal ijesztgeti és riadóztatja a híveit. Vetélytársa viszont mindössze az ő elnökük is szeretne lenni" -írta a Sme (a legszínvonalasabb szlovák lap) egyik publicistája. Rudolf Púcik, Slota párttársa pedig megjegyezte: "Remélem, a második fordulóra sikerül mozgósítani a szlovák nemzetet, nehogy már a Magyar Koalíció Pártjának szavazói döntsenek az ország államfőjéről."

Szintén Gasparovic támogatóinak tekintik azt a magyarok lakta területen terjesztett, gyenge minőségű, helyesírási hibáktól hemzsegő röplapot, ami Radicová nevében ígér autonómiát a magyaroknak. Radicová lejárató akciónak nevezte a dolgot, és elhatárolódott a röplaptól. "Meggyőződésem, hogy a durva vagdalkozás a gyengék tulajdonsága, ezért az ilyesfajta megnyilvánulásokra továbbra sem válaszolok.” - mondta a „magyar kártya” bevetésével kapcsolatban. Nekünk - és talán az egész országnak - az lenne a legjobb, ha a hölgy nyerné a választásokat, így aki tud, az járuljon az urna elé jövő hét végén.