Egy, eddig titokban tartott IMF-jelentés látott napvilágot a napokban.

A dokumentum a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik kampányához készült, melyben az Európai Uniót próbálták meggyőzni, hogy támogassanak egy régiós szintű válságkezelő programot. A kampány azonban kudarcot vallott, mert az összes fél – a régi uniós és az érintett régiós országok – is ellenállással fogadták. Az eurózóna tagjai és az Európai Központi Bank is egyértelművé tette, hogy ellenzi a belépési feltételek lazítását.

Euró kell!

Az IMF-analízis szerint a pénzügyi válság „kidomborítja a feltörekvő európai gazdaságok már meglévő sérülékenységeit. A régió nemzeti valutáira nyomás nehezedik és növekszik a feszültség a pénzegységek között”.

Ezért az IMF a következőket javasolta:
„A válság sújtotta közép- és kelet-európai országoknak meg kellene fontolniuk az euró azonnali bevezetését anélkül, hogy formálisan csatlakoznának az euróövezethez. Az eurózóna lazíthatna a szabályokon, így a régió tagállamai kvázi tagjai lennének a monetáris uniónak, de nem lennének tagjai az Európai Központi Bank döntéshozó testületének. Az EU számára ez lenne a leghasznosabb, így megszűnnének a felhalmozott devizaadósság miatti problémák, eltűnhetne a bizonytalanság és visszaállna a bizalom” – idézi a Financial Times a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabb jelentését.

A Nemzetközi Valutaalap tehát összeurópai összefogást sürget, mely „rövidtávú likviditási támogatásból, makrogazdasági stabilizációból, bankok újratőkésítéséből, a kelet-európai bankrendszer átstrukturálásából és a hitelek átütemezéséből állna”.
A Valutaalap részletesen elemezte a térség országait, s megállapította, hogy mindenhol hatalmas politikai viták állják útját a szükséges reformok elindításának és végrehajtásának.

„Ukrajna és Lettország az elmúlt napokban akadályozta meg a reformokat. Magyarország pedig éppen most próbált olyan kormányt alakítani, mely képes végrehajtani a reformokat.”

Hatalmas a finanszírozási hiány

Az IMF-jelentés becslései szerint a finanszírozási rés (az az összeg, amelyet az államok a Valutaalaptól, az EU-tól vagy más nemzetközi intézményektől remélnek) idén elérheti a 123 milliárd dollárt, jövőre pedig 63 milliárd dollár lehet. A Valutaalap szerint a legszélesebbre Romániában, Törökországban és Lengyelországban tárul a szakadék.

Ezen kívül a régió országaiban az idén 413 milliárd értékű külső adósság jár le, és 84 milliárd dollár értékű folyó mérleg hiányt halmoznak fel. A Valutaalap anyaga szerint ebből 105 milliárd dollár az IMF-en kívüli forrásokból kellene származzon, így például az uniótól.

Mindennek a tetejébe pedig az IMF megállapítja – s tegyük hozzá, meglehetősen optimistán –, hogy idén 2,5 százalékos visszaesés lesz a régióban.

Rengeteg kockázat

Ezt a hatalmas finanszírozási hiányt csak az egyoldalú euró-bevezetéssel lehetne kordában tartani, de ez a lépés egyúttal rengeteg kockázatot is magában rejtene.

Ez a merész húzás ugyanis csak igen fegyelmezett költségvetési és jövedelempolitika mellett működik.

Magyarország esetében például külön gondot jelent, hogy a forint/euró árfolyam az elmúlt egy évben 230 és 320 forint között ingadozott, ami mellett lehetetlen megmondani, hogy adott pillanatban melyik az optimális átváltási árfolyamszint. Egy rossz árfolyamon történő átváltás ugyanis hosszú évekre vetheti vissza a gazdaságot, s ezzel jóval nagyobb kárt okoznának, mint amit ki szeretnének védeni.

A megkérdezett magyar szakemberek egyöntetűen megjegyzik, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiskapuk keresgélése rendkívül káros.

Ezen kívül további probléma, hogy nemcsak a régió országainak kellene lépniük. Az ezen országok által megtett egyoldalú lépés „az uniós intézményrendszer átalakítását igényelné, hiszen alapjaiban változtatná meg az euróbevezetés intézményi feltételeit. A maastrichti szerződéstől a Stabilitási és Növekedési Egyezményig újra kellene írni az unió meghatározó dokumentumait” – jegyezik meg az IMF szakemberei.

Hogyan lehetne mégis bevezetni a közös valutát?

A megkérdezett szakemberek szerint nagyon fontos, hogy az ország vezetői betartsák a sorrendet.

A belső megszorításokat szükségeseknek tartják, de rögtön hozzáteszik, hogy ezek önmagukban csak az államháztartás helyzetét teszik rendbe. Ezen felül további strukturális reformok végigvitelére van szükség.

Tehát a képlet: egyensúlyi, stabil államháztartás + strukturális reformok (és ezáltal is versenyképes gazdaság) = euró.

Az euró bevezetése pedig csak ezek után képzelhető el, hiszen könnyen belátható, hogy egy instabil gazdaságú ország csatlakozása az euróövezethez veszélyeztetné annak stabilitását. Az azonnali, egyoldalúan bevezetett euró ugyanis csak nevében egyenértékű a később, a maastricht-i kritériumok teljesítése révén bevezetett euróval.