Nem hallani önről mostanában túl sokat. Mi ennek az oka?

Talán a megváltozott médiaviszonyok. Ha megnézzük a különféle – különösen kereskedelmi – televíziók és rádiók műsorkínálatát, akkor láthatunk egy elég jól körülhatárolható, olyan 15-20 fős társaságot – őket mai divatos szóval „celeb”-nek nevezünk -, akiken kívül gyakorlatilag nem szólaltatnak meg másokat. Mi vagyunk néhányan, művészek, akik ettől függetlenül csináljuk a dolgunkat most már évtizedek óta. Én minden szilveszter este úgy zárom az esztendőt, hogy „soha rosszabb évem ne legyen”. Tehát annak ellenére, hogy nem vagyok a média figyelmének középpontjában, én dolgozom, járom az országot, felkéréseknek teszek eleget. Zajlik az életem, kíváncsiak rám az emberek, van egy zenekarom, esetenként jönnek a színházi felkérések is. Egy új albumra is készülök – szólóban - , mely reményeim szerint ősszel meg fog jelenni.

A zenekarával hogy alakulnak a fellépések?

Nyáron több alkalommal is fellépünk, de nyilván manapság sokkal nehezebb egy zenekarral megnyilvánulni, mint 15-20 évvel ezelőtt. Akkoriban a szólisták is zenekarral dolgoztak, ám ma, a megváltozott helyzet miatt megdrágultak az élő hangszeres zenekarok felléptetései. Kicsit kevesebb a lehetőség, ezért az esetek többségében szólóban szerepelek.



Az új lemezen kívül esetleg készülőben van még valami?

Igen, egy nagyon izgalmas dolog, melyben magam is közreműködöm. Freddie Mercury emlékére készül egy színpadi produkció, amely inkább koncert lesz, mint darab, de lesznek benne hagyományos színpadi darabokra jellemző átkötések is. A történet Freddie Mercury életét hivatott elmesélni dalokon, és történeteken keresztül, egy olyan énekes életútját, akivel kapcsolatban én is most döbbentem rá, mennyire zseniális előadó volt. Ez a Margitszigeti Szabadtéri Színpad-on és Gyulán, a Várszínházban kerül előadásra, augusztus táján.

Kinek szól Varga Miklós zenéje?

Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy „0-tól 99 évig mindenkinek”. Nem túl szerencsés, ha egy énekest beskatulyáznak, annál is inkább, mert ha egy előadó csak egy adott réteghez/korosztályhoz szól, akkor lehet, hogy ő csak egy tiszavirág életű énekes lesz. Világ életemben megpróbáltam olyan dalokat írni/énekelni, amelyek mindenkinek szólnak. Megcélozni egy adott korosztályt; erre megvannak a profi emberek, akik megformálják az egészet. Nekem nincsen saját menedzserem, nincs „kitaláló emberem” aki megálmodja, mit kellene csinálni, aki megtervezi a lépéseimet. A legfontosabb dolog a hitelesség. Fontos, hogyha egy előadó megszólal a rádióban/TV-ben, arról azonnal lehessen tudni, hogy kicsoda. Legyen egy énekesnek egyénisége és stílusa. Visszatérve a kérdés lényegéhez; bárkinek szólhat, aki szereti a jó zenét. Az én hitem szerint a zenéből két fajta létezik; jó és rossz zene.

A honlapján egy előszó olvasható, amivel idézőjelesen „megnyugtatja” a látogatókat a site-on látható trikolor, Nagy-Magyarország szimbólum végett. Ténylegesen szükség van erre? És ha igen, akkor mik az okok?

Sajnos egy olyan országban élünk, ahol egy ilyen bevezetővel kell indítani egy honlapot, hogy esetleg ne menjenek azonnal tovább. Idáig jutottunk. Egy politikus fogalmazta meg a legjobban a rendszerváltás hajnalán ; „nekünk a kommunistákból is a legutolsók jutottak”. Ha körbenézünk, a környező országok egykori kommunistái – Milosevic-től kezdve, Ceausescu-n át, egészen Meciár-ig – jó értelemben vett nacionalisták, nemzeti érzelműek voltak. Ők is a saját nemzetüket tartották mindenek előtt, nálunk ez ma sincs így; itt ugyanazok az internacionalista elvtársak kormányoznak, akik a rendszerváltás előtt. A nemzeti érzelmek egész egyszerűen kivesztek azokból a baloldali vezetőkből, amelyek most is kormányoznak. Nem hajlandók tudomásul venni nemzeti értékeinket, sőt, azok ellen dolgoznak – számomra érthetetlen okokból kifolyólag. Ezért fontos az, hogy mi, nemzeti elkötelezettségű művészek tartsuk az emberekben a hitet, és őrizzük az egészséges nemzettudat tüzét.

Nem lehetséges, hogy egyesek azért „ijednek meg” ezen motívumoktól (pl. Nagy-Magyarország), mert sokszor kísérői a szélsőséges megnyilvánulásoknak? Talán ez is lehet egy ok a fenn említett mellett?

Sokszor beszélnek érdekes módon Magyarországon szélsőségekről; én ezekkel abszolút nem találkozom. Ami egy mai magyar ember számára szélsőségesnek tűnik, az a környező országok polgárai számára teljesen egészséges nemzettudat. Szélsőségesnek akkor tekinthetnénk ezt a dolgot, ha valamiféle kirekesztéssel járna. Mikor a „radikális erők” olyan társadalmi ellentmondásokra hívják fel a figyelmet, mint például a „roma kérdés”, akkor rögtön „leszélsőségesezik” őket . Holott itt a szélsőség az lenne, ha azt mondanák, hogy „akkor most ki a romákkal”. Én ilyen ostoba megnyilvánulást nem halottam még egyetlen politikai erőtől sem. Ezek a csoportok olyan társadalmi problémákra kívánnak rámutatni, melyek már régebb óta léteznek, csak eddig a szőnyeg alá voltak söpörve, amiről „nem illik beszélni”. Ha valaki erről beszél, attól még nem válik szélsőségessé. A legjobb példa erre a Magyar Gárda, mely nevének hallatán egyesek „vért hánynak”. Mikor megalakultak megkérdezték tőlem, mi a véleményem: nagyon sokan elhatárolódtak, jobb oldali pártok/szervezetek is, na már most én az „elhatárolódóktól határolódok el”. Mert addig, míg ez a formáció nem sérti meg a magyar törvényeket, amíg senkinek sem ártanak, addig tessék őket békén hagyni. Ha viszont a Gárda ne adj Isten bármilyen törvényelleneset fog tenni, akkor én leszek a leghangosabb bíráló...