A „Szörnyeteg”

Az azonnali Japán kapituláció felett érzett öröm, a legtöbb amerikai szívben hónapokra és évekre elnyomta a nyugtalan érzéseket afölött, hogy saját országuk repítette az emberiséget az atomfegyverek korszakába. Talán itt meg is állhatnánk, talán ennyivel vége is lenne az apokaliptikus történetnek, ha Los Alamosban az összes amerikai kutató hallgatott volna Marilyn Monroe szexuális kis szájára, ahogy egy korabeli oktatófilmben kéjesen azt suttogja, „utálom a felelőtlen férfiakat”. Klaus Fuchs egy új-mexikói fizikus volt, aki az elakadt orosz fejlesztéseket, a komplett Trinity dokumentációval dobta meg, jó pénzért. 1949. augusztus 29-én robbant az első orosz atombomba, a teszt Sztálin jelenlétében zajlott. Innentől kezdve már ő diktálta a hidegháború észvesztő ütemét.

Rövidesen megérkezett az első hidrogénbomba, az Ivy, mely a Bikini-szigetek letarolásával a termonukleáris kutatások irányába terelte a „tudományos” érdeklődést. Alig két évtized alatt, az amerikaiak 331 nukleáris robbantást végeztek a Föld atmoszférájában, ám ezek közül egyik sem ért fel azzal a szibériai orosz tesztel, ami csak kis híján nem gyújtotta be a Föld egész légkörét. A „Szörnyeteg” minden szempontból különleges darab volt. A szerkezetének pontos részletei a mai napig sincsenek tisztázva, a Földön valaha épített legpusztítóbb atomfegyver 67 megatonnás volt, mégis elfért a repülőgép törzse alatt. A Szörnyeteg ráadásul csak „gyengített” prototípusa volt, a még nálánál is jóval pusztítóbb, 100 megatonnás anyaprojektnek. A robbantás krátere, csak az űrből látszik teljes „pompájában”.



„Kritikus tömeg”

A huszadik század második felében, a világ legerősebb országainak hadseregei atomvillanásban lettek akkreditálva, a nukleáris hadgyakorlatok zömében fényes sikerrel zárultak. A Góbi-sivatagban lóháton fel-alá nyargaló, vaktölténnyel lövöldöző kínai kommunisták vad öröm ujjongása – a korabeli felvételeket elnézve – sokkal inkább egy bizarr törzsi szeánszhoz hasonlít, ahogy egy hordányi ősember, öntudatlanul motyogva üli körbe a villámlás nyomában támad tüzet.

„Morális elkötelezettségről” beszél, a megbánás már túl késő, és teljesen haszontalan lenne. Észak-Korea múltheti fellövését megelőzően, a világ még soha nem volt ennyire közel, egy globális nukleáris-cseréhez, és ily módon az emberiség végső pusztulásához. A fenyegetett órán az Obamához hasonlókban, 70 év történelme pergett le pár pillanat alatt, egyetlen történelmi nyilatkozatba sűrűsödve. Szomorú, hogy az amerikai lelkiismeretet és morált csak a félelem hevíthette kritikus tömegűre, és még így sem lesz belőle semmi. Sajnos olyan ez, mint ahogy egy halál nélküli világ csak élet nélkül, egy atomfegyverek nélküli, immáron csak az emberiség nélkül képzelhető el.