Az evolúciós elmélet kidolgozója a madártojás-gyűjteményre ötéves világkörüli felfedezőútja során tett szert, amikor a HMS Beagle háromárbocos révén 1831 és 1836 között eljutott a Zöldfoki-szigetekre és Brazíliába, Montevideóba és Buenos Airesbe, a Tűzföldre és a Falkland-szigetekre, Patagóniába és Dél-Amerika nyugati partjára, a Galapagos-szigetekre és Tahitire, Új-Zélandra és Ausztrália több városába, a Kókusz (Keeling)-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba.

Az aprócska, sötétbarna színű madártojásra a Cambridge-i Egyetem zoológiai múzeumában bukkant egy nyugdíjas önkéntes. A lelet jelentőségét Mathew Lowe gyűjteményi menedzser ismerte fel, aki szerint csodálatos egybeesés, hogy a Charles Darwin által gyűjtött madártojásra az idén bukkantak, amikor a nagy természettudós születésének bicentenáriumáról emlékezik meg a világ.

A tojáson, amelyen Charles Darwin neve olvasható, egy nagy repedés látható. A sérülést az angol természettudós saját kezűleg okozta, amikor a tojást egy kis dobozba rakta.
Mike Brooke, a múzeum ornitológiai kurátora a madártojás eredetére Charles Darwin barátja, Alfred Newton zoológiaprofesszor jegyzetfüzetében talált utalásokat.
Mint Alfred Newton írta, a vöcsöktyúktojás Uruguayból érkezett, s a "nagy ember egy túl kicsi dobozba helyezte".

Charles Darwin eredetileg a madarat fogolynak vélte. Mint 1833-as keltezésű feljegyzéseiben írja, a madár éles csipogó hangokat hallatott, s húsa igen ízletesnek bizonyult.