Helyére kell tenni az NDK-t

A legutóbbi időkig csupán a demokratikus szocializmust hirdető Baloldal párt lovagolta meg az egykori Német Demokratikus Köztársasághoz kapcsolódó nosztalgikus érzéseket a kampányai során. Az elmúlt hónapokban azonban már a Német Szociáldemokrata Pártban (SPD) is éles vita bontakozott ki az egykori NDK megítélésével kapcsolatban.

A vitát Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi miniszterelnöke, Erwin Sellering robbantotta ki egy interjúval, amelyben óvott „az NDK totális elítélésétől, s attól a történelemszemlélettől, amely szerint a volt kommunista államban minden fekete, a szövetségi köztársaságban minden fehér lett volna”. Sellering egészen odáig elment, hogy kiemelte: „a hajdani NDK bölcsődei és óvodai rendszere, az oktatás és az egészségügye – legalábbis azoknak legtöbb eleme – átvételre érdemes lenne”.

A tartományi kormányfő nem sírta vissza a kommunista országot, de az eddiginél jóval árnyaltabb történelmi értékelést sürgetett. (Hasonlóan egyébként ahhoz, hogy a nyugati történészek és politológusok jó része elismerően szokott szólni a náci Németország számos programjáról, például az autópálya-építésekről).

Heves vita robbant ki

A tartományi miniszterelnök kijelentései hatalmas felzúdulást váltottak ki az SPD-ben, s a párton kívül is. Több szociáldemokrata politikus élesen bírálta, sőt egyesek olyan szélsőséges meggyanúsításra is ragadtatták magukat, miszerint Sellering „következő lépésként a náci rezsimet igyekszik majd rehabilitálni”.

Wolfgang Tiefensee német közlekedés miniszter – a tárca vezetőjeként a keleti tartományok újjáépítéséért is felelős – igyekezett minél hamarabb elhatárolódni Sellering kijelentéseitől. Véleménye szerint „a jogállam lábbal tiprását az egykori NDK-ban nem lehet megszépíteni. A jogtalanságot mindig is jogtalanságnak kell nevezni”.

Még ennél is élesebben bírálta a mecklenburgi kormányfőt az egykori keletnémet SPD egyik alapítója, Stephan Hilsberg Bundestag-képviselő, aki Selleringet egész egyszerűen történelemhamisítással vádolta: „aki úgy érvel, mint a schwerini miniszterelnök, az hamarosan a náci rezsim állítólagos jó oldalait – az autópályaépítést és a munkahelyteremtést – fogja dicsőíteni. A náci diktatúra és a volt keletnémet kommunista diktatúra lényegét egész egyszerűen nem lehet eltérően megítélni”.

Az egykori keletnémet szerint viszont árnyalni kell a képet

Amikor már-már úgy tűnt, hogy Sellering egyedül maradt a véleményével a pártban, váratlan segítséget kapott az egyik legnagyobb befolyású vezető politikustól, Wolfgang Thiersétől.

Wolfgang Thierse – aki jelenleg a német szövetségi parlament alsóházának (Bundestag) alelnöke –hosszú évtizedekig az NDK-ban élt, s – mint az egyik német napilap kommentárja megjegyzi – „ezért senki sem kérdőjelezheti meg azt, hogy tudja mi játszódott le a keletnémetekben az egyesüléskor, és senki sem érezheti jobban, hogy ma milyen gondok gyötrik őket egyesült hazájukban”.

Thierse a napokban, az egyik berlini napilapnak adott nyilatkozatában megjegyezte, hogy szerinte a volt kommunista államot nem lehet teljes egészében elítélni.

„A rendszer vallott kudarcot, nem az emberek” – szögezte le Thierse.

„A keletnémet öntudat érzékeny, labilis. Erősen él a vágy, hogy elismerjék egyéni életteljesítményét. Ellentmondásokkal teli, de nem igaz az, amit egy nyugatnémet publicista ír, hogy alkalmatlan a demokráciára. A keletnémet azt akarja, hogy az NDK-t a német történelem részeként ismerjék el és a valamennyi német által alakított jövő formálásában egyenrangúként vehessen részt” – foglalta össze gondolatait a német parlament alelnöke. Az általa mondottakat egyébként a közvélemény-kutatások is megerősítik (lásd keretes írásunkat).

Thierse hangsúlyozta: „ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az NDK diktatúra volt. A keletnémetek azonban joggal tartanak igényt arra, hogy életüket és teljesítményüket tisztességesen értékeljék. Egyáltalán nem tartom meglepőnek, hogy a közvélemény-kutatások szerint az egykori NDK részét képező keleti tartományok lakosságának a fele visszakívánja a volt kommunista állam vívmányait”.

A tekintélyes szociáldemokrata politikus végeredményben elengedhetetlennek nevezte, hogy az egykori állam polgárainak életéről „ne csupán megsemmisítő ítéleteket mondjanak, hanem az NDK történelméről árnyalt és differenciált véleményt alkossanak”.

A vita tehát kezd egészen komolyra fordulni. Ez talán segíthet abban, hogy a németeknek végre sikerüljön feldolgozni a történteket és végre végbemehessen az egyesülés az emberek fejében és lelkében is. Ugyanakkor talán nem a legszerencsésebb dolog, hogy az SPD politikusai épp most hozták fel ezt a témát, hiszen már csak hónapok vannak hátra a következő parlamenti választásokig, ahol hét év után végre nyerni szeretnének.