Jelentős segítség vagy csupán alamizsna?

Váratlan bejelentéssel szolgált a minap Barack Obama amerikai elnök: arra utasította az érintett minisztériumokat (külügy-, pénzügy- és kereskedelmi minisztérium), hogy a lehető leghamarabb szüntessék meg a kubai származású amerikai állampolgárok szigetországi utazására, valamint a pénz és csomagok küldésére vonatkozó korlátozásokat.

A látogatások könnyítése csak azokra az amerikaiakra vonatkozik, akiknek vannak családtagjaik a kommunista országban. Csomagot és humanitárius jellegű küldeményt viszont a jövőben bárkinek lehet majd küldeni (kivéve természetesen a rendszer funkcionáriusait: a kormányzati tisztségviselőket és a kommunista párt tagjait).

A Fehér Ház egyben megnyitja az amerikai távközlési vállalatok előtt a kubai piaci lehetőségeket is.



Az Egyesült Államok ezekkel az intézkedésekkel azt akarja elérni, hogy enyhüljön az amerikai-kubai viszony és hogy segítsen a „politikai szabadságra és demokratikus kormányzásra vágyó kubai népnek”.

Obama ezzel a bejelentésével jelentős lépést tett afelé, hogy újabb kampányígéretét teljesítse. A választások során azt ígérte, hogy törekedni fog a Kubával való viszony normalizálására.

„Hatalmas lépés volt ez az Egyesült Államok részéről” – állapították meg egybehangzóan az amerikai elemzők. Jelentőségét jelzi, hogy nagy felzúdulást váltott ki az amerikaiak jelentős részéről. Sokan ugyanis hibának tartják a Bush elnök által 2003-ban bevezetett korlátozások eltörlését, mert úgy érzik, hogy éppen a korlátozások alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a politikai fordulatot Kubában.

A Diaz-Balart testvérek (a Castro-ellenes kemény mag két floridai republikánus képviselője) például közös nyilatkozatban azt állították, hogy „Obama elnök megszegte korábbi ígéretét, amikor egyoldalú engedményt tett a diktatúrának, amely most akár dollárszázmilliókhoz juthat a hozzátartozók átutalásaiból”.

A szigetország lakossága és az Egyesült Államokban élő kubai közösség jelentős többsége azonban kitörő örömmel fogadta Obama intézkedéseit. Közülük sokan abban reménykednek, hogy ez csak az első lépés volt, s hamarosan további enyhítések várhatóak a közeledés jegyében.

A legoptimistább kommentárok már meg is jegyezték, hogy az amerikai kongresszusban időközben már további nyitási javaslatok is készültek: már csak az elfogadásra vár az utazási tilalom megszüntetése valamennyi amerikai állampolgár esetében. (Ezt még a karibi rakétaválságot követően, 1963-ban hozták, súlyosbítva az egy évvel korábban John F. Kennedy elnök által elrendelt általános kereskedelmi embargót.)

A kubai válasz nem váratott sokáig magára

Fidel Castro – a kubaiak szellemi vezetője és volt elnöke – leszögezte: „Kuba nem alamizsnát kér az Egyesült Államoktól, hanem az 1962 óta érvényben lévő gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi blokád feloldását. A blokádról, a legkegyetlenebb intézkedésről egy szó sem hangzott el”.

Castro ugyanakkor üdvözölte Obama lépéseit, mert szerinte ezekkel „megteremtődtek azok a feltételek, amelyek között Obama konstruktív politikát folytathat, véget vetve annak, amely közel fél évszázada csődöt mondott”, egyben megerősítette: „a kubai vezetés kész a párbeszédre az új amerikai elnökkel”.

Fidel Castro hangsúlyozta: „miként Kuba eddig kitartott, ki fog tartani a jövőben is, Latin-Amerika testvérnépeivel együttműködve, függetlenül attól, hogy meghívják-e vagy sem az úgynevezett Amerikák csúcstalálkozójára, miként attól is függetlenül, hogy ki a Fehér Ház lakója”.