Ám a mese nem így folytatódott. Az SZDSZ hosszan rágódott a dolgon, majd úgy döntött megszavazza Bajnait. Merthogy – és itt jön a csavar – teljesítettnek érzik azokat a feltételeket, amiket a párt szabott a szavazatokért cserébe.

A feltételek megszabása alapvetően jó taktika, hiszen világossá teszi, mit akar a párt, és mi az amit elvár a leendő kormánytól. Tiszta sor tehát: ha teljesülnek a feltételek, akkor nyomjuk a gombot, ha nem, akkor jöjjön az új választás. A tét tehát óriási. Nem is kell túlságosan sarkítani ahhoz, hogy kimondjuk: az SZDSZ három feltételén múlt az ország sorsa. És mivel ilyen nagy volt a tét, mindenki mielőbb szerette volna tudni, hogyan dönt végül a párt.

Ezek a bizonyos feltételek a következők voltak:
1. Az új kormány programja a Reformszövetség programján alapuljon.
2. Az új kormány szakértői kormány legyen, ne politikai.
3. Olyan miniszterelnök vezesse a kabinetet, aki a magyar és a nemzetközi gazdasági környezet számára bizalmat tud ébreszteni.



A laikusok azt hihetnék, hogy mivel az SZDSZ megszavazta a konstruktív bizalmatlansági indítványt, és ezzel Bajnait emelte a bársonyszékbe Gyurcsány helyett ezek a feltételek mind egy szálig teljesültek. Nézzük, meg így van-e!

A program

A Reformszövetség programját precízen megismerhettük az utóbbi néhány hétben, így nem nehéz összehasonlítani Bajnaiéval. Azaz csak lehetne összehasonlítani. Merthogy ahhoz, ismerni kellene Bajnaiét. Ezekből azonban csak rendkívül leegyszerűsített szlogenekre futotta eddig. Igaz, azok közül akár rá is lehetne húzni némelyiket a reformszövetségi gondolatra.

Fontos azt is megemlíteni, hogy a Reformszövetség nem egyszer tette nyilvánvalóvá, hogy programjuk egységes egész, abból kiragadni nem lehet. A szakértőik úgy vélik, csak úgy lehet hatékony a kidolgozott módszer, ha azok minden részletét egyszerre vezetik be, nem pedig egyes elemeit. (Ha egy Trabantra Ferrari gumikat rakunk, nem lesz gyorsabb az autó.)

Az is kiderült a program jelentős részét a Pénzügyminisztérium által még bőven Gyurcsány alatt kidolgozott ötletek adják, azoknak lesz folytatása. Ezek alapján tehát belátható, hogy a feltétel nem tud teljesülni. Vagy csak akkor, ha nagyon tágan értelmezzük.

Ez meg is történt Fodor Gábor által, aki azt mondta, „teljesülni látszik”. Ez azonban ilyen kiélezett helyzetben rendkívül kevésnek tűnik. Mikor ekkora a tét, akkor saját határozott feltételeink ne csak látszódjanak teljesülni, hanem teljesüljenek is, hogy őszintén mondhassunk rá „igen”-t.

Szakértői kormány

Ne kerteljünk, a Bajnai-kormány akármilyen messziről is nézzük, nem szakértői kormány. 15 miniszter közül 8 marad a helyén. A kabinet több mint felét a Gyurcsány-kormányban is regnáló szocialista politikusok adják. A többiek közül Ficsor Ádám a legizgalmasabb. A 29 éves szintén szoci párttag fiatalember kezébe kerül a titkosszolgálat, amire szakértelme, és tapasztalata bizonyosan nincs meg. Varga Zoltán pedig az MSZP Békés megyei politikusából válik önkormányzati tárcavezetővé.

A szakértői kormány lényege, hogy minden tagja független a pártoktól, hogy felettük, velük konszenzusban tudjon tevékenykedni egy rövid, átmeneti időszakban. Majd a következő választáson szépen eltűnnek a színről. És hiába mondja Bajnai, hogy kormányának nincsenek politikai ambíciói, mindenki meglepődne, ha Kiss Péter, Szekeres Imre, vagy Draskovics (mindenhezértő) Tibor egy év múlve befejezné politikai karrierjét. Kimondhatjuk: ez a feltétel sem teljesül.

Fodor Gábor ellenben mást mond. Az SZDSZ elnöke a következőképpen magyarázta a bizonyítványt: „a kormány személyi összetételének változnia kell a meghatározó pozíciókban, és távolodnia kell a pártpolitikától, erősíteni kell a szakértői jelleget. Ez is teljesülni látszik.” Itt is ugyanaz a kifejezés.



A miniszterelnök

Fodor Gábor erről a következőt mondta: „számunkra olyan miniszterelnök elfogadható, aki a magyar és a nemzetközi gazdasági környezet számára bizalmat tud ébreszteni. Bajnai Gordon szerintem ilyen ember. Nagyon tanulságos, hogy az elmúlt napokban, mikor lezárult a kormányválság, és Bajnai neve előkerült lehetséges kormányfő-jelöltként, láthatóan erősödött a forint, illetve elkezdett fölfelé ívelni a tőzsde.”

Hogy a tőzsde vagy a forint pillanatnyi erősödése elegendő-e e feltétel teljesüléséhez nem egyértelmű. Az azonban biztos, hogy az SZDSZ megint addig csűri csavarja a dolgot, míg végül valahogy megmagyarázza azt a döntést, amit ha ragaszkodik a saját maga által lefektetett elvekhez, nem hozott volna meg.

Megint nem mondják ki a lényeget. Pedig pontosan mindenki tisztában van vele, hogy nem valami olyan magasztos cél, mint az ország érdeke, és mindenféle hasonló lózungok vezették a liberális kezeket (19-ből 16-ot) az igen gombhoz, hanem egészen más. Az egy év túlélés, a zsebtömés, a pozícióban maradás. A melldöngető liberális párt ha őszinte lenne, ezt az egyet mondaná, és így nem kéne kínos magyarázkodásba kevernie saját magát.