India hatalmas

Ha választásokról beszélünk, akkor - mint általában mindenki - magunkból indulunk ki, vagyis a saját példánkból: 10 millió ember egy része elmászik majd kínkeservesen az urnákhoz, két nagy erő lefedi az országot, és amit Pécset mondanak, az számít majd Debrecenben is. Nos, ezt ebben az esetben nagyon gyorsan felejtsük el. India minden tekintetben hatalmas. 1 milliárd 150 millió ember élőhelyéről beszélünk, ahol 714 millió ember jogosult a szavazásra, és ebből 42 millió első választó - a részvételi arány pedig várhatóan 60 százalék felett lesz. Ha területileg nem is, de népesség tekintetében India több mint százszor nagyobb hazánknál.

De nem csak a népesség száma, hanem annak összetétele is komoly fejtörést okoz a pártoknak - pontosabban inkább azok egymásnak. A lakosság hihetetlenül sokszínű, felsorolni is lehetetlen, mennyi népcsoport él az országban - már az 1 százalékos képviselet is több mint tízmillió embert jelent, vagyis körülbelül annyit, amennyi magyar él a földön. Ehhez jön hozzá, hogy bár a lakosság legnagyobb része (mintegy 80 százalék) hindu, és a föld harmadik legnagyobb muzulmán lakosságát tartja el (10 százalék), de négy nagy világvallás (a hinduizmuson kívül, a buddhizmus, a dzsainizmus és a szikh vallás) őshazája is, és mindezek igen nagy létszámban képviseltetik magukat - a kereszténység 2 százalékával együtt.

Az összetettség káosza

Ennyi féle-fajta ember egyszerűen nem bír békében meglenni egymás mellett. Népek harcolnak népekkel, vallások vallásokkal, nemek és kasztok ideológiákkal - mindenfajta állandó szövetséget elkerülve, amivel bizonyos fokig állandósítják a káoszt. A legnagyobb feszültség messzemenőkig a hindu és a muzulmán lakosság közt van, amiben közrejátszik Pakisztán és India feszült, nem egyszer fegyveres konfliktusba váltó viszonya is (ez utóbbi pár éve mérséklődni látszott, ám a mumbaii terrortámadás követően ismét fellángolt). Mostanában már a muzulmánokkal barátkozó hindu lányokat is durván molesztálják a szélsőségesek.

Bár az épp hatalmon lévő Kongresszus a vallási egyenlőséget és az alkotmány értelmében a kasztok tényleges eltörlését sürgeti, de a muszlim kisebbség szinte minden tekintetben ugyanott tart, mint a legalsóbb kasztnak számító dalit tagjai - hiába veszik ki derekasan részüket a gazdasági előretörésből is. Emellett a lakossági arányokhoz mérten is kevés parlamenti képviselővel rendelkeznek, nincsenek országos politikai mozgalmaik, és a különböző muszlim terrortámadások sem tesznek jót tervezett megbecsülésüknek. Ráadásul a legnagyobb ellenzéki párt, a BJP pont ellenük játszik, a Harmadik Front pedig nem épp egységes ebben a kérdésben (sem).

Politika, és ami mögötte van

India 1947-ben kivívott és három évvel később elismert, Mahatma Gandhi nevével fémjelzett függetlensége után harminc évig a Kongresszus uralkodott, utána pedig szinte nem volt olyan választási év, amiben nem az éppen aktuális ellenzék vette volna át a vezető szerepet. Ezt a „hagyományt” akarja most megdöntetni a kormányon lévő baloldali Kongresszus, az ellenzéki BJP pedig szeretne ismét kormányon lenni. Azonban egyik gigapártnak sem lenne elég szavazata egyedüli kormányzásra, ezért egy-egy pártszövetségbe tömörülnek, amit ők maguk vezetnek. Így jött létre a Kongresszus vezette Egyesülve a Haladásért (UPA) és a BJP vezette Nemzeti Demokratikus Front (NDA).

Legalábbis ez volt az alapfelállás, ami idén gyökeresen megváltozott. Ugyanis a két gigapárt együtt az előző voksoláson is alig érte el a többséget, és a regionális erők mostanra annyira megerősödtek - egyúttal a pártszövetségekbe olyan kevesen léptek be -, hogy lehet ezúttal mindketten kimaradnak a kormányzásból. Ezt az alternatívát fogja össze a helyi erőkből, és tavaly kormánykoalícióból kilépett kommunistákból összeállt Harmadik Front, melynek vezéregyénisége a legalsóbb kaszt tagjait támogató Mayavati. „Furcsa mód” a két gigapárt egyetlen egy dologban ért egyet: a Harmadik Front felkészületlen, és képtelen a kormányzásra.

A várhatóan összesen 8 milliárd dollárnyira rúgó kampányok főszerepei ezúttal nem a megszokott kiemelt politikusokról, jelöltekről és ezek plakátjairól szól. Bár a Gandhi családnév még mindig hatalmas tömegeket vonz, de egyre több indiai - főleg bollywoodi - filmsztár és énekesnő is szerepet kap. Egyre nagyobb befolyást nyer az internetes kampányharc is, hisz az indiaiak fele 25 év alatti, és az internethasználat rohamosan terjed (öt év alatt az internethasználók száma 16-ról 80 millióra nőtt). A BJP a Google hirdetéseit használja a világháló szavazóinak megnyerésére, a Kongresszus e-mail szolgáltatókkal (Gmail, Yahoo! stb.), míg a Harmadik Front professzionális és interaktív weboldallal próbálkozik.

Liberális aranycsinálók

A Nemzeti Kongresszus Pártot még 1885-en alapították nyugati gondolkodású polgárok és vezetők, majd az idők folyamán ők álltak - Mahatma segítségével - India békés függetlenedésének az élére, ami jó pár évre bebiztosította őket a hatalomba. A baloldali és egyben liberális elveket valló párt India egységesítését, és egyben színes kultúrája megőrzését tűzte ki célul. Minden vallást és népet elfogadott, valamint aktívan küzdött a kasztrendszer társadalomból való száműzéséről, de ezt az alkotmányos tiltás ellenére a mai napig nem sikerült véghezvinnie. Szintén gond, hogy a kommunisták miatt abbahagyta a liberális reformokat, amik sokak szerint India további, virágzó jövőjét jelentenék

Miniszterelnök jelöltje a most is eme posztot betöltő Manmohan Szingh, aki két dologgal is beírta magát a történelemkönyvekbe. Egyrészt szikh vallásával az első nem hindu miniszterelnöke Indiának, másrészt 1991 és 1996 között pénzügyminisztersége alatt kezdődött meg az a folyamat, amit India szárnyalásának neveznek: az ország gazdasága több mint 10 százalékos növekedést produkált hosszú éveken keresztül, aminek egyedül a mostani válság tett be. Kormányzása alatt csökkentette az államadósságot, növelte az életszínvonalat és az adóügyek átláthatóságát, de kritikusai szerint külpolitikában nyápic, bátortalan - ráadásul India legszegényebb része nem érezte meg a növekedést. Tavaly még szívműtéte tette bizonytalanná újraindulását a 79 éves kormányfőnek, de mára egészségi állapota orvosai szerint tökéletesen megfelelő.