Programjuk elsősorban a válságkezelésre épül, hisz az eddigi folyamatok nem tarthatóak fönn az idénre egyesek által csak 3-5 százalékra taksált gazdasági növekedéssel. Mivel a lakosság nagyjából fele a szegénységi küszöb alatt (vagyis napi egy dollárnál kevesebb jövedelemből) él, ezért őket próbálják megcélozni, eléggé populistának tűnő ígéretekkel (ilyenek a rizs adományok, az egészségbiztosítás kiterjesztése és a vidéki földműveseknek juttatott olcsó hitel). Hangoztatják az eddigi eredményeiket, de a BJP-vel szembeszállva védelmükbe veszik a kisebbségeket, és megpróbálják bebizonyítani azt is, hogy képesek védelmi ügyekben is kemények lenne - persze, csak ha szükséges.

Nemzetvédő nacionalisták

A Bharatiya Janata Párt (Indiai Néppárt, BJP) az 1980-as években alakult, amikor jobboldali elődje, a Bharatija Dzsana Szangh (BJS, Indiai Népi Szövetség) népszerűsége leginkább ott tartott, mint most az MSZP-jé, és vezetői elhagyták a süllyedő hajót - néhányan épp egy újat vízre bocsájtva. A számításaik bejöttek, ugyanis 1998-ban megnyerték a választásokat. A BJP a hindu nacionalizmus markáns képviselője, ám nem idegen tőlük a gazdasági liberalizmus sem. Szokatlan módon, jelenleg nyíltan őket támogatja India két leggazdagabb mágnása is, kifejezve az utóbbi időben elmaradt gazdasági reformok iránti üzleti igényt.

Jelöltjük Lal Krisna Advani, 81 éves öregúr - bár ezt a „rémképet” megpróbálja minél jobban megcáfolni. Ezt jelzi, hogy profi internetező, rendszeresen blogol, és kitűnő egészségi állapotnak örvend - amit szerinte az egészséges táplálkozásnak köszönhet. Politikai karrierjét fokozatosan építette, többször volt pártjának elnöke - bár mindezt beárnyékolja, hogy a Ráma templom körüli vérengzést az ő buzdítására követték el a hinduk. Kitűnő szervező, remek szónok, és nagy rajongója hazája minden kulturális örökségének - így a modern filmművészetnek is. Vádlói szerint azonban túlzottan keményvonalas, és benne volt abban a szélsőjobboldali ifjúsági szervezetben, amely Mahatma meggyilkolását is magára vállalta.

Programjuk - kihasználva a különböző iszlamista merényleteket - elsősorban a nemzetvédelemre összpontosul: többek közt zéró toleranciát hirdettek a terrorizmus ellen és a diplomáciában is jóval keményebb álláspontot vennének fel. De szerepel még az illegális bevándorlók visszaszorítása, a nemzeti személyigazolvány bevezetése, és a hatalmas botrányt kavart Ráma templomának felépítése (lásd keretes írásunkat) is. Előszeretettel emlegetik azokat a beruházásokat (utak, kikötők építése, telekommunikációs fejlesztések) amik kormányzásuk alatt létesültek, de ugyanígy szidják a Kongresszus túlzott városiasodási programjait is. A populista ígéretekben azonban ők sem szűkölködnek: olcsó rizs a legszegényebbeknek, kisbirtokosoknak olcsó (4 százalékos) kölcsön, adókedvezmény a középosztálynak.

A legalulról jövő harmadik út

Az országot átfogó ideológiák egyre kevesebb embert hatottak meg, ám a helyi érdekeket figyelembe vevő erők egyre inkább vonzották az embereket. Így a megerősödött regionális erők nem akartak csatlakozni az egyre gyengülő gigapártok pártszövetségeihez, hanem egy közös tudatot létrehozva megalapították 9 pártból a Harmadik Frontot. Ehhez kapcsolódtak a kormányzásból kilépett, csalódott kommunisták (Indiában mind a marxista, mind a maoista, mind a kizárólag Indiára jellemző naxialista irányzatnak van pártja). Bár a szövetség új, és meglátásaik is rettentő mód különböznek, de a legszegényebbek egyértelmű támogatói, és képesek egy harmadik választási lehetőséget nyújtani azoknak, akik belefáradtak a két gigapárt ideológiai harcába.

Bár hivatalosan jelöltjük nincs, de mindenki úgy tudja, hogy Majavati Kumari, a legalsóbb (dalit) kasztból származó, rendkívül népszerű politikusnő lesz a miniszterelnök, ha ők nyernek. A jelenleg 53 éves asszony India legnépesebb államának főminisztereként vonult be a köztudatba, ami sokak számára a kasztok közti átjárhatóságot jelképezi. Az egykor szegény tanárnő gyors vagyonosodása azonban kicsapott pár biztosítékot, de az elnyomott csoportok, kasztok, vallások támogatóiként fellépő Majavati úgy néz ki eddig sikeresen verte vissza a korrupciós vádakat. Az is segített rajta, hogy felhagyott a felsőbb kasztok szidásával, sőt néha mandátumokat is ajánl nekik.

Konkrét programjuk nincs, minden benne lévő csoport kicsit másképp képzelné el az ország felvirágoztatását, de szerintük győzelmük után ez csakis a legjobb megoldások megszületését szolgálná. A kommunisták leginkább az amerikaiakkal való túlzottan jó viszont ellenzik, és a nukleáris megállapodás miatt is aggódnak (India most végzett sikeres rövidtávú, atom hordozásra képes rakétakísérleteket). Az érinthetetlenekből álló Bahudzsan Szamádzs Párt pedig társadalomból kiszorult mélyszegénységet hivatott felemelni.

Elkezdődött

Április 16-án szavazhattak először az indiai választók jelöltükre - egyes területeken. India területének és népességének hatalmas volta miatt ezt még négyszer kell eljátszani (természetesen más területeken). Az utolsó május 13-án lesz, az eredmények három nappal az utánra várhatóak. A mostani szavazás - amelyben 140 millió ember voksolhat - a törzsek lakta keleti Dzsharkand államot is érintette, ahol semmi sem szokott zökkenőmentesen zajlani - és a tegnapi nap sem volt kivétel.

Maoista, szélsőbaloldali lázadók gépfegyverekkel megtámadták a határőröket, 11-et meg is ölték - öt szavazással foglakozó bürokratával együtt -, és robbantottak is. Az ilyen esetek miatt a biztonságra a fegyveres erők több mint kétmillió tagja ügyel országszerte, de a legtöbb merényletet és akciót így sem tudják megakadályozni. A szavazók ujjait tintával jelölik meg, hogy elkerüljék a csalásokat. „Indiának rengeteg mindenre van szüksége - mint munkahelyek, új otthonok, ivóvíz, úthálózat - de legelőször mindehhez stabil kormányra van szükség” - mondja Sanjay Singh, egy fiatal főiskolás első szavazó.